Bántalmazó szülők gyermekei, hogyan dolgozzák fel az elszenvedett traumákat, sérelmeket felnőttként?

Miért lenne másik opcio az utca? Én se kerültem utcara. Dolgoztam, egy kis szobát béreltem.

Téged mi tart vissza?

Nekem apa meghalt 3 éves koromban.

4éves voltam, mikor nevelőapám hozzánk költözött.

Onnantól kezdve "szűnt meg a gyerekkorom".

Ha valami baja volt, rajtam vezette le. Vert. Tettlegesen is és verbálisan is.

A gyerekkorom végig arról szól, hogy szorongtam, éppen miért fogok kapni. Heti szinten vert, napi szinten szidott.

Ahogy elkezdtem kamaszodni, onnantól engem nem ütött meg, anyámé lett ebben a főszerep. Én csak elvoltam hordva mindennek kb.

Sosem tudtam úgy teljesíteni, hogy neki megfeleljek. Ha valamiből 120%-os eredményt hoztam, az is kevés volt.

Aztán olyan 14-15 éves korom fele elkezdett simogatni. Hónapról hónapra haladt, egyre durvábban. Végül 17 voltam, megd.gott. Nem ellenkeztem, mert féltem tőle. Feküdtem mint egy darab fa és sírtam közben. Nem érdekelte.

Onnatól havonta ez megtörtént.

Mellette hallgattam, hogy én nem fogok kelleni senkinek, nem leszek semmire jó, nem lesz munkám mert sehova nem fogok kelleni....

Végül 23 évesen tudtam elköltözni, addig a fizetésem eltette, mindentől tiltva voltam.

Akkor megismertem valakit, titokban találkozgattam vele. 1 hónap után ő mondta azt, hogy vagy összepakolom a ruháim és költözök hozzá, vagy ő pakolja össze és visz magával.

Hozzáköltöztem. Életem legjobb döntése volt.

Ő a mai napig csak a verésről, verbális dolgokról tud. A szexuális dolgokat csak a pszichológusom tudja, meg így név nélkül merek róla beszélni.

3 évig jártam pszichológushoz, heti szinten, mire úgy éreztem, hogy mostmár jó. Máramennyire jó lehet.

De a mai napig van hatása az életemre. 32 vagyok most. Szóval 9 éve hogy leléptem. Azóta a "megmentőm" a férjem lett.

A mai napig bűntudatom van, ha magamra költök.

A mai napig bűntudatom van, ha valahova elmegyek kikapcsolódni (legyen az egy kávézás csak vagy bármi). Folyamat az jár a fejemben, hogy haza kell érnem időben.

Spórolok. Hiába keresünk jól, a spóroláson is spórolok kb.

Lett 2 gyerekünk, sokszor nem tudom kezelni őket. Azt tudom, hogy 1 ujjal nem érek hozzájuk, de nem tudom, akkor mit kellene tennem.

Mivel én nem kaptam sosem semmit, megveszek majdnem mindent, mait megvehetek nekik. Ezzel rohadtul elkapattam őket.

Maximalista lettem, takarításmániás. Mindig magamat teszem az utolsó helyre, bármiről legyen szó.

És ami számomra a legdurvább, a szexuális életem. Férjem tök megértő, nagy szerencsém van vele.

Pl nem tudok kezdeményezni. Ezt 99%ban ő teszi. Ha rajtam múlik, nincs szex.

Iszonyú korlátolt vagyok benne. Évekig csak vaksötétben ment, kb 2 féle pózban.

Pont tegnap volt ismét egy nagy előrelépés, tegnap csináltam életemben először orált neki. így 8,5 év után.

Szóval haladok, de ja. Rohadt lassan.

22 vagyok.

Viszont azt hozzáteszem, a sok szar ellenére nekem 1x sem fordult meg a fejemben az öngyilkosság.

Mindig tudtam abban bízni, hogy ennél csak jobb lehet.

És valóban.

Mára van egy szép családom, saját autóm, házunk. Jó munkám.

Engem lelkileg bántott az anyám

kb 12 éves koromtól lett egyre durvább. Van egy húgom vele mindig jól bánt ő volt a kedvence.

Nekem ruhákat sem nagyon vett

a húgom levetett ruháiban jártam.

Abba is bele szólt hogy

van a hajam. Meg az apámmal való kapcsolatomra féltékeny volt és megprobálta azt korlátozni.

Tisztában volt vele hogy egy évben csak háromszor látom mivel külföldön élt. Mégis azt mondta hogy ne menjek el vele mert ő egy bunkó, mindig így hivatkozott rá.

Azt mondta hogy ő fel áldozott értem mindent és egy áruló lettem a szemében. Mivel továbbra is el jártam vele a rokonokhoz.

A húgom viszont nem ment el

vele egy idő után ezért őt szerette jól bánt vele.

Sajnos apukám 16 éves koromban meghalt. Utána a mamámmal kezdte el ugyanezt a saját anyjával hogy ne menjek hozzá ne álljak vele szóba mert ő az ellensége.

Mindig a mamámra hivatkozott

ha nem kaptam meg valami

fontos szükséges dolgot.

Pl; " mert szóba álltál a

az öregasszonyal ezért nem kaptál tőlem szemüveget. " Míg a húgom kettőt is kapott. Vagy " azért nem engedtem hogy második szakmád legyen mert szóba álltál vele

köszönd meg az öreganyádnak.

Miért kellett vele szóba állnod? "

Az ösztöndíjamat az utolsó forintig el vette annyit adott csak hogy vegyék rajta gyrost.

22 éves koromban költöztem el

az akkori barátommal de tartottam vele a kapcsolatot mindenben próbáltam nekik segíteni.

23 évesen szakítottam

vele amit az anyám nagyon

ellenzett mindent megpróbált

hogy mellette tartson.

Lett egy új párom akivel

el jöttem azóta is vele élek.

Anyám azt akarta volna hogy

az előző barátommal vissza költözünk hozzájuk de én

ebbe nem mentem bele.

Azóta sem tudta elfogadni

A mostani páromat és

azóta megszakítottam vele

a kapcsolatot. Meg ő is velem.

Ennek már 5 éve amúgy.

De bennem fokozatosan elhalványul

a múlt már nem foglalkozom

vele teljesen közömbös lettem felé

meg ő is felém.

megszakítottam a kapcsolatot.

máris sokkal könnyebb volt az élet.

Séf nem mondom, hogy nincs igazad, mert sok esetben már tényleg az is "bántalmazás" mai felfogásban, ha a szülő megszidja a gyereket, vagy elveszi a telefonját.

Nálam picit több volt. Nem kezelt skizofrénia miatti fizikai és lelki állandó bántalmazás 10 éven keresztül, öngyilkossági kísérletek tucatja, olyan is volt párszor, hogy épp nem magát, hanem engem akart megkéselni, mert a hangok ezt mondták neki. Folyamatos pánik közeli állapot nálam, mikor nem voltam otthon, hanem pl a suliban, hogy vajon él e még a csecsemő öcsém, mire hazaérek?