Hogy lehetne felnőtt fejjel a kirúgásomat megmagyarázni?

Hát igazából 40 munkahelyig számoltam...

A nagyrészét én hagytam ott főleg még huszonéves koromban, mert csalódás volt pénzügyileg, esetleg etikailag stb inkorrekt és nem tartott sehová vagy a "kollektíva" volt túl gázos, vagy éppen költöznöm kellett és nem volt más megoldás.

De utóbbi időkben olyan is volt, hogy "kiesett a cég" alólunk, vagy már illegalitásba fordult volna a munkáltatás stb.

Szóval nem az első helyre soroltam sosem a fix munkahelyet a fontossági sorrendben. Kell, mert muszáj, de valójában bőven lenne elfoglaltság az életemben a napi 24 órából 124 is, csak nem minden hoz annyi pénzt amennyit egy havi unkabér, viszont amikor már még az is csak vinné plusz még a magánéletre, egészségre is rámenne vagy már teljességgel a valóságban inkorrekt és csak jogilag van minden kivédve akkor azért belelépek a fékbe!

Most azokat a dolgokat amiket az ember saját magának kell, hogy megcsináljon vagy úgy szereti, ha nem másra kell bíznia, de a munka csak az időt veszi el ez elől, ráadásul még annyi pénzt sem keresnék vele, hogy bárkit meg tudjak fizetni, akkor nyilván borul a melóhely.

Volt olyan is, hogy befoglalt nyaralás miatt dobtam az egész munkahelyet, mert nem engedtek szabadságra menni.

Én meg nem mentem be melózni, mivel hónappal előtte közöltem, hogy nem jó az időpont. "táppénz" nem játszott, mert azon a helyen nem volt divat akkoriban az ilyesmi (fizetést csústatták, vagy túlórát nem fizettek ki miatta, ha valaki "beteg" mert lenni)...

Kérdező, neked van valami felfogási zavarod?

Kikről beszélsz?

Kikről beszélsz?

Kikről beszélsz?

Kikről beszélsz?

Kikről beszélsz?