Miért tartják itt az életképtelenség fokmérőjének, ha valakire a szülei mosnak, amíg otthon él?

Láttam már sok helyen, hogy lehurrogják az ilyesmi miatt a kérdezőket. És nem is úgy van megemlítve a kérdésben, hogy mindig anyu-apu rakja be a kérdező szennyesét, csak arról van szó, hogy volt olyan eset, hogy az anyja rakta be a szennyest a mosásba/szedte le a szárítóról és akkor az történt, hogy *bármi* és az konfliktust okozott, ami a kérdés tárgya.

Ilyenkor jön a kioktatás, hogy mi az, hogy a szülő mos rá, meg mosson magára, hát milyen életképtelen, hogy nem magának csinálja. Én meg így lesek értetlenül, hogy mi a fax. Nekem általában egy hét alatt nem jön össze egy mosásra való cucc azokból a színekből, amiket lehet együtt mosni, ellenben a szennyesben csomó olyan cucc van, amit a következő héten fel szeretnék venni. Teljesen egyértelmű, hogy ha otthon vagyok a szüleimnél, akkor nem úgy mosunk, hogy féladag fekete cucc az én ruháimból, meg másik féladag a szüleiméből, mert az pazarlás lenne, hanem megy egybe az egész, valaki meg majd berakja a mosást, aki ráér. Mit tudom én, ha hajnali négykor megyek el otthonról, majd csak este érkezem, hétvégén, akkor nem rakom be a mosást fél háromkor, hogy majd valaki kiveszi, meg nem kelek órákkal hamarabb, hogy kimosson a mosógép, meg még ki is teregessek, mondván, hogy ezt jelenti az életképesség.

Ha egy háztartásban él valaki a szüleivel, akkor nem hiszem, hogy az az életképtelenség jele, hogy nem mindig a "gyerek" rakja be azt a mosást.