Az, hogy egy gyerekből önállótlan, életképtelen felnőtt lesz, a rossz nevelésnek köszönhető?

Nem kizárólag, de szerintem elég nagy részben a rossz nevelés következménye. Négy testvérem van, nálunk szépen megfigyelhető a minta a párkapcsolati/munkahelyi/magánéleti sikertelenségben.

Persze családomban a helytelen nevelés több generációt ölel fel visszamenőlegesen. Sem a szüleimnek sem pedig a nagyszüleimnek nem volt ott senki követendő szülői példának. Annó nagyanyám korabeli paraszti világban edukálni magad a gyerek következetes neveléséről nem volt nagy divat. Nem is beszélve a gyerek emocionális szükségleteinek elismeréséről. 19 éves gyereklányként megszülöd "aszt jóvan". Majd felneveli magát.

Nem egetrengető plot twist hogy mi -habár egy fokkal jobban - de hasonló mentalitásban lettünk nevelve. Anyánk impulzív, következetlen verései (a.k.a. fogd be a szád vagy megemlegeted) Ritka eset volt, hogy meg lett indokolva éppen miért kaptunk egy-egy pofont.

Ezzel szemben apánk ignoráns, konfliktuskerülő, csaladi életben részt nem vevő, a világ elől az alkoholba menekülő csendes konstans lassú szenvedése sem lendítette előre a családi idillt.

Saját maguk is nehezen állnak meg az életben, így szerintem nem is volt elvárható, hogy ezt a soha nem is létező tudományukat átadják. Érzelmileg éretlenek, nem tudják ésszerű módon kifejezni azokat. (Ahogy mi sem emiatt és itt jönnek a képbe a párkapcsolati problémák.)

Viszont Magyarországon nevelési kultúra mint olyan sem éppen egészséges. Keleti, konzervatív, elmaradott, rengeteg dologban kikezdhető. Én örülök azoknak, akik ezt felismerik és modern átértékelt mentalitással, éretten állnak neki szülősködni. Szerintem a "mit csinálok és miért" nagyon fontos.

Aztán ott vannak azok a szülők akik túlféltik, "túlszeretik" a purdékat. Belőlük is életképtelen lesz meg még rengeteg klisés rossz szülői példa.

Tulajdonképpen ez egy elég összetett, árnyalt, többrétű, hosszadalmas téma, amiről inkább előadásokat néznék a neten, ahol hozzáértők ezt hosszan kifejtik.

Egy ideig lehet mondani, hogy a rossz nevelés miatt életképtelen valaki, de ha nincs igénye változni, az már nem kenhető teljesen a szülőkre. Például ha otthon semmit nem kellett csinálnod, és még egy rántottát se tudsz összehozni, vagy nem tudod, hogy kell mosni, az a szülő hibája. De ha te huszonéves korodban se tanulod meg ezeket magadtól, az már egészen más.

A kövérség ugyanez. Ha elhízott gyerek voltál, az a szülő sara, de ha felnőttként se fogysz le, az már a tiéd.

4#-es: azert ez nem ilyen egyszerű. Ott a mágikus 20-as életkori fordulópont és innen már neveld magad. Szarb ól nem érdemes várat építeni, ahogy ingoványos talajra sem érdemes házat.

Egy toxik közegben nevelkedett gyereknek hosszú évekbe telik hogy átértékeljen mindent gyökerestől, amit belé neveltek, majd a szerinte szelektálni való rossz dolgokat levetkőzze fokozatosan. És ezek a rossz dolgok nem merülnek ki olyan apró könnyen megtanulható dolgokban, mint hogy nem tudom elindítani a mosási programot sos.

Ez egy átvett és berögzült mentalitás ami kihatással van az összes életben hozott döntésedre, tetteire.

A lelkileg, fizikailag erősen terrorizált gyerek is nagy valószínűséggel életképtelen lesz a szülei viselkedése miatt, viszont ezzel a külvilág nem fog törődni, hisz nem látja az egyén általt maga mögött megjárt nehéz utat, csak azt, hogy egy heroinfüggő evolúciós zsákutca, a társadalom söpredéke.

Az aktuális, a jelenben felmutatható eredményeid számítanak, nem az, hogy az egyiknek mocsárban kell ezt a versenyt lefutnia, míg a másikat viszik hatfogatos hintóval. A nép az utóbbit fogja ünnepelni, míg az előbbit megvetve fogva leköpni.

Ezek igen szélsőséges példák voltak, csak ra szerettem volna világítani, hogy a 'helytelen nevelést' nem merítik ki a könnyen kiküszöbölhető következmények.

3-as voltam.

#5 Igazad van, mindketten mást értettünk életképtelen alatt. Én a verbálisan vagy fizikailag bántalmazottakat nem életképtelennek látom, náluk tényleg más a helyzet.

Én azokra gondoltam, akiket a szülők elkényeztettek, vagy nem tanítottak meg alapvető dolgokra. Azokra, akiknek csak meg kell tanulniuk önállónak lenni.

Manapság mindent a szülőre fognak.

Nem, nem a rossz nevelés következménye. Hacsak nem egy lyukba zárva elte ah életét a gyerek és soha senkivel nem talalkozott a szulein kivul, akkor ő maga a hibás. Oylan 10-12 éves kor körül minden értelmes gyerek látja, hogyan működik a világ.

"Az, hogy egy gyerekből önállótlan, életképtelen felnőtt lesz, a rossz nevelésnek köszönhető?" Igen.

Az, hogy ezen nem változtat saját énerőt kifejlesztve és arra támaszkodva? Nem. Az a saját sara.