Az, hogy egy gyerekből önállótlan, életképtelen felnőtt lesz, a rossz nevelésnek köszönhető?

Szerintem a rossz nevelésnek köszönhető, igen.

Én pl. mérgező környezetben nőttem fel (szüleim is, de nagymamám/nagynénik is mérgezők voltak). Akkor ez nem volt "divat" szó, nem is tudtuk, csak utólag gondolok rá, hogy ezt ezzel lehetne beazonosítani.

Szeretni nem szerettek, csak rám voltak zoom-olva, öncélúan kritizáltak. Viszont iránymutatást, segítséget nem kaptam az élethez, páholyból nézték, ahogy nyűglődök, időnként szarba tenyerelek.

Én a férjem mellett nőttem fel, és huszas éveim vége felé kezdtem életképessé válni. Mellette tanultam meg, hogy milyen az egészséges önértékelés, hogy legyen önbizalmam, kiismerjem magam az élet dolgaiban, legyenek önálló gondolataim.

Az agyonféltés, burokban nevelés viszont szerintem nem feltétlenül okoz ilyen kárt. Én a mi kislányunkat igazán túlféltettem, burokban neveltem. Mégis levált 20 évesen, és 22 évesen már 11 ezer kilométerre tanult egy világváros egyetemén, megállva a helyét. Szóval még az agyonféltés sem tesz annyi kárt, mint az a napi szintű cseszegetés, (de közben gyerek leszarása), amit én éltem meg, míg a szülői házban éltem.)

11!

Nem jártál iskolába?

Én azt látom, hogy a mai szülőik nagy része abszolút alkalmatlan a gyereknevelésre, gyakorlatilag nem nevelik, hanem "felnövesztik" a gyereket. (Tisztelet a kivételnek!)

Elszomorító azt látni, hogy 14-15 éves gyerekeket anyuci menetrendszerűen taxiz a suliba minden reggel, akár a szomszéd kerületből is. Egy általános iskolás gyerek mégcsak haza sem találna, ha véletlenül a szülő nem tudna érte menni.

Elképesztő, hogy a gyereket a gimis felvételire minden szülő kísérgeti, mintha az óvodai beíratkozásra vinnék... nekem a pofám leszakadt volna, ha anyám ott áll az ajtó előtt párás szemmel, hogy "jaj kisfiam, hogy sikerült". A kollégáim gyerekeinek nagy része egy vajaskenyeret nem tudna magának megkenni, mert vagy anya megcsinálja vag telefonon instruálja, hogy "kiveszed a vajat, meg a kenyeret, mellette találsz felvágottat, rá van írva, hogy "sonka"... a fiókban találsz kést, tudod a piros nyelűt..."stb. Mindezt 16 éves gyerelnél. Mi van???!!

Az ismerősi körömben minden második gyereknél küzdenek az Oktatási Hivatallal, hogy engedjék a beiskolázási halasztást, mivel a gyerek már 6 éves, de nem tud önállóan segget törölni (a szó szoros értelmében!!).

De igen, ahogy többen írták korábba is, ebben a gyereknek is megvan a saját felelőssége. Arra emlékszem, hogy mi gyerekként harcoltunk az önállóságért, óriási dolog volt, hogy elengedtek minket csapatostul az erdőbe kirándulni vagy bicajozni. A mai gyerekek közül sokan a sarokig nem mernek elmenni egyedül, mert hozzászoktatk, hogy anya háztól házig szállít autóval, és nem is vágynak arra, hogy a saját lábukra álljanak. Én anno, ha valamit el tudtam intézni magamnak (akár kis dolgot, mint pl. posta, kisebb bolti vásárlás stb.), irtó büszke voltam, hogy én már "mindejárt felnőtt" vagyok... a mai gyerekeknek eszükbe sem jut, hogy ezt ők megcisnálhatnák, mert a napnál világosabb, hogy ezeket a szülő intézi.

Nagyon csúnya vége lesz ennek, mert amikor felnőtté válva ráébred, hogy semmit nem tud önállóan megcsinálni, akkor jön a "mindenért anyut hívom telefonon" időszak, az olyan helyzeteknek meg, ahol anya nincs kéznél, leblokkolnak és pánikolnak. Sajnos elég sok ilyet láttam már és a tendencia nem javul, inkább drámaian romlik.

Tehát IGEN, a szülőnek el kell engednie a görcsös kontrollt, nem szabad magát a nélkülözhetetlen hős szerepébe helyezni, hagyni kellene, hogy a gyerek felnőjön. De sok szülő erre nem képes, ezért nő fel a szemünk láttára egy semmire nem jó, selejtes generáció.

Nyilván, igen. És kitörni is nagyon nehéz, mert nincsenek olyan érzelmi alapok, amikre lehetne építkezni. Talán egy pszichológus segítségével könnyebb lehet elkezdeni a változást... de szerintem mindig hátrányban lesz egy ilyen ember azokhoz képest, akiket jól neveltek. Ez sem túl motiváló gondolat.

Egyébként az sem segít hogy a szülők sosem ismerik el hogy nem csinálták jól. Az én apám is ilyen. Nem is foglalkozott velem, jó ha a nevem tudja! És én "siklottam félre"...

Kérdező (17): azért ezek nem visszafordíthatatlan dolgok. Te legalább látod, hogy ez így nem jó és akarsz rajta változtatni, ez meg már eleve fél siker! A gond azoknál van, akik belekényelmesednek abba, hogy anyuci minden megold helyettük és nincs ig igényük az önmegvalósításra.

Én pl. 18 voltam, amikor megtanultam vasalni. Olyan helyzet adódott, hogy szülők nem voltak otthon, viszont nekem kellett vasalt ing egy munka miatt, de fogalmam sem volt, hogy kell használnia vasalót. Na de internet már volt, így hát YouTube: keresés: "how to iron a shirt". És találtam vagy öt kiváló videót, odaálltam a képenyő elé vasalódeszlával és csináltam. Az elején rém bénán, aztán belejöttem. Csak akarni kellett.

A mostani generációnak szerintem óriási előny az internet, mert két kattintással hozzájut információkhoz, ha akar. Nem azt mondom, hogy mindent meg lehet onnan tanulni, de sok mindent magadra szedhetsz, amit a szülők elmulasztottak megtanítani/megmutatni.