Miért tartják itt az életképtelenség fokmérőjének, ha valakire a szülei mosnak, amíg otthon él?

Ahogy anyukad, ugy te is megtudod csinalni a mosast es a teregetest, fuggetlenul attol hogy kinek mennyi ruhaja van a szennyesben. Te azt mondod hogy nincs annyi szennyesed hogy megerje kimosni kulon, akkor tedd be a mosogepbe anyukad szennyesevel egyutt is es inditsd el a mososast, teregess ki, vasald ki, hajtogasd ossze es legalabb a szobajaba vidd be hogy el tudja tenni.

Ezt megszoktad csinalni?

A lenyeg az hogy kiveszed e a reszed a hazimunkabol, nem az hogy mennyi szennyesed van neked es mennyi neki.

Akkor a férjem is életképtelen, mert én mosom az ő ruháit is az enyémmel?

Megmondom már neki. :D

Itt mindig tanul valami újat az ember.

Amúgy mi ez az arcoskodás a nagy mosni tudással?

Ez már nem a patakparton mángorlás. :D

Mosógépbe be, majd ki, szárítógépbe be, majd ki és tadam!

Kész a nagy emberfeletti meló, amit az ember a saját ruhájával is megcsinálna.

Mert van olyan férfi-nő, akire az anyja mos, igen.

Ha összegyűlik x adag ruha Ő miért nem tudja berakni a gépbe? Pontosan ugyannyi idő és energia mintha az anyja csinálná. Nem kell megvárni, hogy "majd anyu becuccolja az összes mosást".

15 éves korom óta csinálom a háztartást (okkal), de öcsémnek pl máig nem jut el az agyáig, ha teli a szennyes, akkor ne várjon vele, hanem tegye be.

És igen, mamahotelben is sokan csinálják ezt.

Anyu majd átveszi a rendelésem, befizeti a csekket, főz stb.

Anyukának ez pontosan ugyanannyi idő, mint a gyereknek lenne. ;)

Nem a mosás miatt tartom a kb. 30 éves egyént aki otthon lakik életképtelennek.

Én úgy tartom az az életképtelen, aki annak ellenére támaszkodik a szülőkre, hogy megtehetne dolgokat maga is ÉS nem azért lakik otthon mert anyagilag nem tehetné meg, hogy elköltözik, hanem kényelmi szempontok miatt lakik a szülőkkel AKIK nem támasztanak vele szemben elvárásokat annak ellenére, hogy már hivatalosan felnőtt a gyerek. De ez esetben szerintem a szülő felelőssége is, hogy a gyerek nem önállósul. Szerintem inkább taszigálni kellene egy kicsit, hogy próbálja ki magát, nem benne rekeszteni abban az állapotban.

Van egy ismerősöm aki, pont ilyen helyzetben van és nekik ez jó! Én már nem is vágynék rá, hogy 30 évesen otthon legyek úgy ahogy ők élnek, de ő nekik megfelel. Tehát mindegy ki mit mond, ők úgy élnek. Nem kell szaggatnia a hámot a "felnőtt" gyermeknek aki otthon lakik. De nem tudom abból a szempontból, ha egy komolyabb férfival akadna össze, nem hiszem hogy komolyan tudná őt venni, mert ő neki például esze ágában sincs elköltözni még egy párkapcsolat miatt se. Csak hogy értsed mennyire éretlen ő lelkileg. Ez a mozgatórugója szerintem, ha valaki minden áron otthon akar lakni és mindenféle indokot felhoz, miért ne próbálja ki saját magát egyedül vagy akár valakivel összeköltözni. Akár barátokkal... Ha már az a probléma, hogy egyedül minek. Jó, én nem is mondom, hogy minden áron lakjon az ember egyedül, de azt tudom hogy otthon sosem leszel az a felnőtt. Mindig a gyerek státuszban leszel, az én házam az én váram... Engem ez zavart. Mert hogy értsd, apám falat akart festeni de nem kérdezett meg nekem milyen szín tetszene. Szóval ebbe nem volt beleszólásom, takaríthattam meg ilyeneket csinálhattam, de már a fal színbe nem volt beleszólásom. Nekem nagyobb szabadság volt az albérlet, ahol bár szintén nem festettem falat, de mégis! Teljesen más! S nem a mosásról van szó! Amióta meg saját lakás van, kiélhettem magam a falfestéssel is már meg a dekorálással meg olyanra csináltuk, ami nekünk tetszik és nagyon jó érzés ránézni, hogy mi kapartuk össze a pénzt rá! A nulláról indultunk és jutottunk valamire. Ez az amit otthon szerintem sosem fog érezni az ember más házában, hiába gyűjti ott a pénzt. Úgy nem annyira dicsőség milliókat összeszedni, más hátán. Értsd: nem száll bele az otthoni költségekbe, mert nyilván ez esetben a szülő nem is kéri valószínűleg és ezt nézhetjük pozitívan, de az érzet végeredményben mégsem az - nekem. Azért teljesen más amikor még magadnak kell fizetni a lakhatást, rezsit, kaját meg minden mást is és az elvisz 100-200 ezret és úgy teszel félre vagy más ezeket állja és neked csak gyűjteni kell magadra. Én erre a kategóriára mondom, hogy ez nem dicsőség így otthon lakni aztán azzal kérkedni akár, hogy mennyi pénzt összekeresett xy.

Szóval szerintem az az egészséges, ha az ember törekszik a függetlenedés felé és a szülő segít ebben.

“ az adott kérdezővel a dezodor illata miatt veszekszik az anyuka, amit akkor érzett meg a csaj ruháján, amikor az anyuka berakta a mosást”

Szagolgatta, es nem tetszik neki? Vagy a lanya hapsival volt, es azt erzi a ruhan?

Mar ez krva gaz, el nem tudom kepzelni, hogy anyam veszekedne velem valami dezodor illat miatt. Ha megis megtenne, azon lennek, hogy mielobb elhuzzak otthonrol, ugyanis gyanitom, nem ez lenne az elso, amibe belekotne.

Őszintén szólva anyummal élve én sem használom a mosógépet és ráadásul párom nem is szereti ezt a mosógépet. Úgyhogy az esetek harmadában anyum mos, másik harmadában apum jön segíteni mosni és akkor persze magának is mos, egyébként párom eljár mosodába mosni. Munkamegosztás van dolgokkal, nálam pont a mosás kiesett.

35/F

Látom, a sok egybitesnek nem tetszik, mely szerint ők is berakhatják anyu helyett a ruhát ;) Ugyanannyi effort.

Önkritika... ja, az nincs 🤣

"Miért is ekkora probléma tényleg, hogy ki hogyan mos vagy nem mos? Ennél sokkal nagyobb dolgok vannak az életben. Aki ezen pörög és vájkál, az nagyobb problémát egyáltalán meg tud oldani? Mert én tudtam."

A nagyobb dolgokat általában meg KELL tudni oldani. A kisebbeket el lehet lógni. És akire rászakad a sok kicsi szar, annak tele lesz a töke.