Mennyire normális ha az anyám féltékeny a barátnőimre vagy úgy általában bármelyik nőre akivel készülnék összekötni az életem vagy ha épp ismerkedek valakivel?

Ne is legyen barátnőd, míg megrekedtél 16 éves kamasz szinten, aki nem tudja leállítani az anyját.

Hagyd békén a csajokat a SAJÁT érdekükben, kérlek.

És nem, nem kell elvárni, hogy a bnőd majd "megértse", amiért TE beengeded a kapcsolatotokba, az életetekbe a mentálisan beteg anyját. Ugyanis ezt teszed, és értelmes nő menekül az ilyen embertől.

Semennyire nem normális. Ennek ellenére a lightosabb verziója még csak nem is ritka (anyámra is féltékeny volt az anyósa, rám is féltékeny valamennyire az anyósom, és tele van ettől szenvedő barátnők és menyek kérdéseivel a Gyakori), de a te anyád kimondottan durva eset.

32 évesen már túl kéne lenned azon, hogy ennyire felidegesíted magad, és hagyod tönkretenni a kapcsolataidat vagy elvenni a lehetőségeidet.

Nem kell megmondani, hogy ismerkedsz, nem kell megmondani, hogy nővel találkozol, vagy barátnőd van. Ha mégis megmondod, azt is meg kell mondani, hogy a találkozó idejére a telefont kikapcsolod vagy némítod. A barátnődet pedig soha nem kell oda vinni, nem kell bemutatni. Ha szereted, megkíméled őt ettől.

Fájdalmas dolog, hogy az anyádat teljesen ki kell zárnod az életed egy fontos részéből, de ilyen emberrel csak fájdalmas dolgok közül lehet választani. Még mindig ez a kisebb rossz.

Anyukád attól fél, hogy elveszti egyetlen fiát egy nő miatt.

Azt tanácsolom, hogy ismerkedj lányokkal, mondd el nekik anyád természetét, nehogy meglepetés érje őket, költözz el a pároddal valahova. Persze, anyukád majd összehord rád kígyót-békát, de az a normális, hogy a gyermek kirepüljön otthonról.

Cselekedj legjobb belátásod szerint: közel lakni hozzá (esetleg gyakori látogató lenne nálatok), vagy messze tőle (kétégbe esne a magány miatt, mert "elhagyott" lett).

Kedves Kérdező!

Habár engem lepontoztak, de hidd el, hogy sok évtizedes élettapasztalatom mondatja azt velem, amit leírtam.

Köszönöm, hogy egyetértesz.