Mennyire normális ez, másnál is van ez így?
Mindig én hívom fel szüleimet, ők sosem, sem a testvéremet.
Ha felhívom őket, mindig csak anyummal beszélek, apával max akkor, ha anya épp elfoglalt vmivel.
Érzelmileg eléggé távolságtartóak, apum inkább, sosem mondta/mondja hogy szeret, vagy ölel meg. Anyum se mondja, de ő azért érezteti.
Tudom, hogy szeretnek mindketten, rengeteg segítséget kaptam/kapok tőlük, de érzelmileg megnyilvánulásban apumtól kb semmit.
Nyilván ő nem ilyenformán mutatja ki, de mennyire gyakori ez?
válasza:Ebben semmi meglepő nincs,régen ez volt a szokás. Édesapám is magázta a szüleit.
Az ük és dédszülők idejében nem nagyon kötődtek a gyerekekhez, szeretetet pedig nem igazán mutatták ki.
Én 37 vagyok, az én szüleim még más neveltetést kaptak és adtak és igyekszem nem azt tovább adni a sajátjaimnak. Nehéz nem hozni azt és tovább adni, amiben felnőttél, én is sokat dolgozom magamon.
válasza:Normális. Az én szüleim egyetlen egyszer sem mondták nekünk a tesómmal, hogy szeretlek, de erre csak most döbbentem rá, hogy olvastam ezt a kérdést. Eddig ez meg sem fordult a fejemben soha.
Ettől függetlenül szerettek, hiszen mindent megtettek értünk erőn felül is.
Már csak anyukám él sajnos, 20 éve minden nap én hívom fel őt, egyrészt nekem olcsóbb (neki feltöltokatryaja van), másrészt pedig én dolgozom, ő nem tudja mikor zavar közben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!