Másnál is mennek ilyen játszmázások? Vannak akik normálisan meg tudják oldani a láthatásokat válás után?

Igazából ez nem annyira kérdés, csak le szeretném ki szeretném írni magamból a bánatom. Bár ha van valakinek épkézláb tanácsa, azt szívesen fogadom. Röviden a helyzet: páromnak az előző kapcsolatából van egy óvodáskorú gyermeke, aki az anyjával él kb. 400 km-re tőlünk. Így a láthatásokat úgy oldjuk meg, h kb. 2-3 havonta 1-2 hétre hozzuk hozzánk a gyermeket, ill. ha a párom tud, akkor pár napra ő szokott elmenni hozzá. De az anyában vszínű még mindig megmaradtak a sérelmek a válás miatt, mert mindig mindenbe beleköt, a legapróbb hülyeségekből is elefántot csinál, csak hogy cseszegethessen minket. Ezt még le is nyelné az ember, de ott van az a kis gyermek, akinek ezeket végig kell hallgatnia, és meg is viseli őt elég rendesen. Hiába érezi magát jól nálunk, az anyja mindig talál vmit, amibe beleköthet, aminek aztán az a vége, h a gyerek nem akar jönni hozzánk. Ha nálunk van, az anyját csak az érdekli, ha valami rossz történt nap közben, és a gyermek is csak a rossz dolgokat meséli el az anyjának, amiből mindig csak a veszekedés lesz. Mi próbálunk kedvesek, megértőek lenni, karácsonyra küldtünk az anyának is ajándékot, párom volt, h virágot vitt neki, megkérdezte, hogy a gyereknek van-e szüksége valamire, azt is megvettük (persze a gyermektartáson felül). Amennyire lehet, rábízzuk, h mennyi időre és mikor engedi el a gyereket, de neki csak elvárásai vannak, ő nem hajlandó engedni semmiben. Volt, h csak 4 napra engedte el a gyereket, amiből két nap az utazás 400 km esetén. A nyári láthatás jó előre megvolt beszélve, ennek ellenére mégis minden kifogással tolta-halasztotta, utána meg fel volt háborodva, hogy párom miért dolgozott a láthatás ideje alatt, és miért nem vittük a gyereket nyaralni. És még sorolhatnám a hülyeségeket, amikbe beleköt. Pedig a gyermek nagyon aranyos, imádják egymást a kistestvérével, de ezek a játszmázások mindig tönkreteszik az egészet. Bocsánat a hosszú sztoriért. Köszi, h elolvastátok!