Édesanyámmal kapcsolatban jogos a csalódásom, vagy igaza van erről?
Anyukám háztartásbeli, mióta csak élek.
A családunk mindig kiegyensúlyozott volt, még most is van heti egy családi esténk, pedig már nem élek velük. A barátnőim mindig jóban voltak anyával, nekem sem voltak velem vitáim, olyan volt, mint egy idősebb legjobb barátnő.
Bármit megbeszélhettem vele én is, a barátnőim is.
Most elég nehéz helyzetben vagyok párkapcsolat-ügyileg, volt egy szakításom, de visszavágyom a (volt) páromhoz, viszont ő már szeretett volna házasságot, gyereket, közös családi otthont, nekem ezek pedig túl nagy lépések lettek volna... De hiányzik, és próbáltam anyával beszélni erről, hogy szerinte mit tegyek.
Közölte, hogy menjek vissza a volt barátomhoz, ő úgyis megadott nekem mindent és hogy már a szakításkor is mondta, hogy ez a nagy önállóságra vágyász addig lesz csak bennem, amíg rá nem jövök, hogy 300 ezres fizetésből milyen nehéz boldogulni, és ne gondoljam, hogy neki a 20 év házasság alatt ne lett volna oka soha elválni, dehát valamiből élnünk kellett és higgyem el, hogy a tanári diplomájával nem tudott volna olyan életet biztosítani, amilyet éltünk, élünk. És hogy a nagy szerelem az elmúlik úgyis, de az anyagi biztonságnál nincs fontosabb.
Ez így nagyon meglepett, mert sosem éreztem, hogy apával válás közeli szituációban lennének, meg anyám sem láttam ezt a pénzközpontúságot. Most meg kis túlzással közölte, hogy menjek vissza a volt páromhoz, mert tehetős.
Abban igaza van, hogy egyedül, a fizetésemből nem boldogulnék. De nem is az az ok, amiért hiányzik a volt párom.
Én éltem eddig túlzottan buborékban, vagy tényleg minden családot a pénz köt össze valahogy egy idő után?
Mert anya is mondta, hogy ha nem így, ahogy őt apával, akkor akár közös hitel útján, akár úgy, hogy a felek egyedül nem élnének meg, apuka nem tudna 3 gyerekre gyerektartást fizetni + magának még albérletet is stb.
Mert 4 évet együtt voltunk.
Amit kitaláltam, azt teljesítette, mindig igyekezett a kedvemben járni valahogy. Figyelt rám, az igényeimre, arra, mire vágyom.
Például nagyon szeretem a virágokat, minden héten virágot kaptam tőle, ha éppen külföldön voltam, akkor a hotelszobámban várt egy nagy csokor, mikor megérkeztem.
Akármennyire is zsúfolt, sietős volt a reggele, mindig ágyba hozta a kávémat, szánt időt arra, hogy együtt reggelizzünk, együtt kezdjük a napot.
Nála odaadóbb, gondoskodóbb, jószívűbb férfit nem ismerek.
Humoros, laza, de közben mégis úriember, aki még 4 év után is kinyitotta nekem a kocsiajtót, akiért a nagyszüleim is rajongtak és aki tényleg azon volt állandóan, hogy az álmaimat megvalósítsa.
Valaki írta, hogy keressek jobban fizető állást. Arra írtam, hogy a jelölteket nem fizetik agyon.
Mert az az igazság, hogyha a családom nem segítene, a fizetésemből nem élnék meg (nyilván ez életszínvonaltól, igényektől is függ).
"most a legkisebb kényelmetlenséget"
Hát, nem tudom, nekem az nem éppen legkisebb kellemetlenség, ha szülök 3 gyereket, mert "természetes az emberi szaporodás", úgy, hogy nem is vágytam rájuk, nem is akartam őket, dehát ez az élet rendje, szülni kell, nincs mese... :D
Tanulni pedig sosem felesleges! :)
Akkor keress olyan 10/10-est, aki -szintén- nem akar gyereket.
Elárulom. Nem találsz...
1) Vannak aranyásók, úgy látszik anyád is az. Jobb esetben a férfi is tudja, hogy miért van vele a párja. A harmonikus, békés környezet, jó hangulat, tisztaság, esetleg gyerekek akiket szeretetben nevel az anya ha erre igény van, alapok egy ilyen kapcsolatban. Ez nem a szeretet jele, egyszerűen nem azért tartja el apád hogy disznó ólra, hisztire, és családi perpatvarra menjen haza, akkor nem érné meg neki. Anyád a pénzt kapja a kapcsolattól, ő meg ezt, és a gyerekeket, meg persze a szexet. Rosszabb esetben a férfi nem tudja, hogy a nő csak a pénze miatt van vele, de szerintem ez egy több évtizedes kapcsolatnál szinte lehetetlen, hogy ne derüljön ki.
2) Amiket leírtál a párodról azok apró figyelmességek, abszolút nem egyedi dolgok, a virág a legalapabb dolog, kb. annyi kreativitás van benne mint az éttermi randiban. Sokmillió ember van még a Földön, aki imádja így ajnározni a párját. Most csak azt hiszed, hogy ő aztán milyen különleges volt, mert még fiatal vagy, nincs sok élettapasztalatod. A legrosszabb dolog amit tehetsz, az az, hogy magadra erőlteted a házasságot és a gyerekeket. Az egész életedet elrontod, és a gyerekeid is érezni fogják, hogy utálod még a létezésüket is.
A virág egy példa volt. Írhatnám a többit is, de valószínűleg annyi lenne rá a reakció, hogy ilyen nincs, biztosan kitalálom, hazudok.
Nem tudom, miért írtok többes számban a gyerekekről, a párom is, én is egy gyereket akartunk világéletünkben, nem azt mondtam, hogy akkor én maholnap hármas ikrekkel akarok terhes lenni.
De elhamarkodott volt ez a szakítás, az biztos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!