Az emberek miért szeretnek "hagyományos" életet élni?

Kérdező, azért, mert Te másképp gondolod, fogadd el, hogy vannak sírig tartó párkapcsolatok és ami ennél sokkal fontosabb, az egyének többsége legbelül erre vágyik, mivel ez jelenti az emberiség számára az érzelmi és fizikai biztonságot, a stabilitást érzelmi és anyagi szinten is.

Persze, lehet ezt tagadni, lehet hárítani, de az elég gáz, ha Te írsz erről szakdolgozatot, miközben ennyire nem vagy tisztában az emberek lebelsőbb igenyeivel, vágyaival.

"Aztán pár hónap, legfeljebb egy év után úgyis megunjuk egymást, és továbblépünk"

Mennyire vagy biztos benne, hogy erre vágyik mindenki?

Az is egy igen érdekes kérdéskör, hogy pont Te, aki szerint fontos, hogy figyelembe vegyük a társadalom érdekeit, nem tartod fontosnak a gyermekvállalást és a monogámiát.

Egy adott társadalom alapfeltétele, hogy a tagjai gyermeketet vállaljanak, máskülönben kihal az adott társadalom. A gyerekeknek alapigénye, hogy a szüleik neveljék fel őket. Ezek nem annyira bonyolult dolgok, ezért is csodálkozom, ha Te szociológiából írsz szakdolgozatot, miért nem látod ezeket az alapvető társadalmi igényeket?

Nekem úgy tűnik, a jelenlegi életfelfogásod szembe megy a társadalmi normákkal, ha úgy tetszik a konvencionális élettel. Nem érted, miért alakult ez ki? Pedig a napnál is világosabb.

"Ti, hagyományos életmódot élő emberek nemhogy firtatjátok a párotok magánéletét, hanem hatalmas perpatvart csaptok, ha azzal mer szexelni a párotok, akivel akar."

A férjemmel 15 éve vagyok együtt, és nem nem engedem azzal szexelni, akivel akar, hanem ő nem akar mással. :) Én sem akarok mással rajta kívül. Nem mondom, ahogy senki más sem, hogy nem látom egy férfin, ha szexi, kívánatos. Hanem hogy annyira erős érzelmi kötelék fűz a férjemhez, hogy NEM tudnék mással lefeküdni, a tényleges tett maga undorral tölt el.

Nehéz felfogni, mi?

Úgy vélem, hogy az emberek azért "szeretnek hagyományos életet élni", mert ezt ismerik, ezt látják. Az ember alapvetően másoló jellegű beállítottságú. Megszületünk, csak a szüleink vannak, először az ő mintájukat másoljuk. Aztán ahogy iskolások leszünk, hatnak ránk a társaink értékrend-jegyei, majd később a kollégáké, de akár olvasmány- vagy filmélmény-beli tapasztalásaink is formálják az ízlésünket, preferencia és értékrendünket. Aztán erősen személyfüggő, hogy ki mennyire komformista. Én azt preferálom, hogy a saját személyiségünket is figyelembe véve éljük a SAJÁT életünket. Aztán ha annak bizonyos elemi "hagyományosak" majd más elemei "sajátosak" ez sem nem kizáró ok, sem nem célkitűzés. Nagyon ostoba hasonlattal: divatos a szaggatott farmernadrág. Ha tetszene, megvenném, de ha nem tetszik, nem veszem meg. Ha tetszik és még divatos is, nem baj, de nem cél, hogy divatkövetőnek tűnjek. Ha nem tetszik, nem veszem meg és cseppet sem zavar, hogy mások divatellenesnek látnak miatta. Bocsi, mondom, hülye a hasonlat, de ezen keresztül próbáltam érzékeltetni.

Aztán vannak olyanok, akik merő konformizmusból szoknak rá a cigire, hogy a társaság befogadja ezáltal őket, vagy azért néznek ostobánál ostobább műsorokat, hogy legyen miről beszélgetni a munkahelyen. Ilyen is van, meg olyan is, aki ezekre tesz nagy ívben és maga útját járja. No meg a kettő között ezernyi árnyalat :)