Ha az anya nem akarja visszafogadni a gyerekét (a gyerek elköltözött az apjához, mert azt gondolta, ott jobb lesz), akkor nem is szereti, szerette soha igazán?

Attól függ, hány éves a gyerek. 18 fölött én sem engedném. Alatta igen.

De szereti. Attól még megvan a saját élete. Lehet a gyerek azt hiszi, az anyjával bármit meg lehet csinálni. Talán most itt volt a határ.

Szülő vagyok, velünk is történt hasonló, de én ilyen esetben mindig azt mérlegeltem, hogy a gyerekeimnek épp elég rauma az, hogy a szüleik elváltak, nem élnek egy fedél alatt, nekik ingázni kell két szülő között, ahol igencsak eltérő volt nem csak az anyagi körülmény. Nem tetéztem a problémát azzal, hogy hátat fordítok a gyerekeimnek pusztán azért, mert fájt, ha a jobb élet reményében elköltöztek, hiszen a gyerekeimnek a másik szülő is ugyanolyan fontos, mint én, nem Ők akarták, hogy elváljunk, hanem mi, a szülők. Akármennyire fájt, amikor épp elkölöztek, majd később vissza, az ajtóm mindig nyitva állt és áll előttük a mai napig.

Nyilván ez csak akkor működhet viszonylag normálisan, ha az elvált szülők nem akarnak szándékosan ártani az exüknek, ha nem megy folyton a sárdobálás, ha nem tekintik a gyerekeiket a bosszúállás eszközeinek és ha a gyerekek sem viselkednek szélsőségesen. Rettenetesen nehéz ezt jól csinálni.

Jelen esetben megértem az anyát is, hiszen nem tudjuk a körülményeket, a pontos részleteket. Attól még szeretheti a gyerekét, mert most épp nem enged a gyereke újabb kívánságának. A gyereknevelés és a szeretet nem abból áll, hogy mindent megadunk a gyereknek, amit a gyerek kíván, hanem azt kell neki megadni, amire szüksége van.

Fontos lenne tudni, pontosan miért költözött át a gyerek a másik szülőhöz és most mi az indok, amiért vissza szeretne költözni?

Ha a gyerek otthagyta az anyját, mert az apjánál jobb életre számított, akkor ezek szerint a gyerek se szerette az anyját? El tudom képzelni, milyen utálkozás előzte meg a költözést, meg milyen fájdalmakat okozott az édesanyjának. Ugyan mi történt apucinál, amiért a ló helyett mégiscsak jobb a szamár?

Ha én lennék az anya, én se engedném vissza. Minek? Attól még lehet szeretni, ahogy apuka is jobban szereti csak ritkán látva. Rommá alázott és összetörte a szívem, erre visszakúszna, hogy újra az ingyenes kiszolgáló személyzete legyek, főzzek rá, mossak rá takarítsak, ahelyett, hogy nyugalomban éljek, és csak magammal kelljen foglalkoznom, plusz letudjam a jófej szülőséget kéthetente egyszer, meg nyilván sokkal kevesebb pénzembe is fájna, ha a tartásdíjat adnám...Maradjon csak apukánál, eddig anyuka volt vele, most meg az apja, miért baj ez? Két szülője van, most apun a sor, hogy gyerekezzen!

"Jogosan tartja hálátlannak a gyerekét, amiért az a jobb körülmények reményében elköltözött az apjához?"

Abszolút jogosan.

15!

Nekem van. A 2. válasz az enyem.

Kevés az infó. Egy veszekedés után költözött a gyerek hirtelen felindulásból, vagy megfontoltan, mondván ott jobb?

Valószínűleg a szülők hamar váltak, az anya végigszívta egyedül a gyerek kiskorát, nyilván nem tudott annyi pénzt keresni, mint apa gyerek nélkül. + szabályok is voltak otthin, apu meg 2 hetente játszhatta a jófej szülőt aki nonstop szórakoztat és mindent megenged.

Költözés után derült ki hogy ez nem így van, plusz apu új nője is igyekezett kiutálni a gyereket, mert állandóra ugye nem kell.

Az anya nem átjáróhàz. Nem csodálom, ha azt mondja most én leszek a jófej szülő kéthetente 2 napot.