Ha az anya nem akarja visszafogadni a gyerekét (a gyerek elköltözött az apjához, mert azt gondolta, ott jobb lesz), akkor nem is szereti, szerette soha igazán?

Gondolom, a szokásos sztori: szülők elváltak, gyerek anyánál maradt, apához járt hetente/kéthetente és úgy látta, hogy ott minden szuper, hisz mindent megkap, mennek ide-oda, apa lesi a kívánságait, otthon anyánál pedig szabályok, suliba járás, házimunka stb. A gyerek folyton nyafog, hogy bezzeg apánál milyen jó, oda akar költözni. Egy idő után az anya megelégeli és azt mondja, jól van, kisfiam, költözz apádhoz, de ha kiderül, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, ne rinyálj, hogy vissza akarsz jönni.

Nem feltétlenül nem szereti, csak hagyja, hogy hadd tapasztalja meg az átgondolatlan (és rá nézve bántó) döntése következményeit.

Lehet elege lett belőle hogy ő szr szülő, apa szuper, el akart menni.

Így járt a gyerek..

Szerintem visszaveszi, ha nem mérgesedett el viszony.. Kortól persze függ.

Szerintem jogosan.

Nyilván el lett párszor magyarázva a gyereknek, hogy mi a helyzet, de nem értett a szép szóból, okosabbnak gondolta magát mindenkinél, akkor most is legyen okos meg nagyfiú/nagylány.

Szeretheti a gyerekét és valószínűleg ezért fájhatott neki az, hogy a gyerek a jobb körülmények miatt az apját választotta és még most is ez a fájó érzés lehet benne.

Részleteket nem írtál, de ebből a pár mondatból amit itt megosztottál, erre is lehet következtetni.