Csak szerintem igazságtalan, amit anyám tett?

Meghalt nagybátyám, aki a nagymamámat gondozta. Anyám elhozta a mamát a lakásból és beadta egy idősek otthonába. Így mamám lakása el lett adva és abból a másik nagybátyám + anyám kapta meg a pénzt. Én akkor otthon éltem, de volt stabil munkám így már gondolkodtam, hogy elköltözök otthonról. Sajnos olyan durva albérlet árak vannak, hogy egyedül nem láttam értelmét elköltözni és úgy voltam vele, ha szobát bérlek valahol, azzal se vagyok beljebb, hiszen akkor is együtt élek valakivel és így is, csak így anyámnak adok a rezsibe, wc papírt ilyesmit veszek, illetve magamra főzök mosok takarítok ugyanúgy. Na már most ő megörökölte ezt a pénzt és kitalálta, hogy eladja a lakást és egy nagyobbat vesz ezzel a pénzzel, hogy “nekem legyen hova haza menni”. Mondom oké, de nem fogok örökké vele élni, jobban örültem volna, ha esetleg segít mondjuk, hogy egy hitelt fel tudjak venni. Viszont rábeszélt, hogy vegyek egy új ágyat a szobámba, mert az milyen jó lesz nekem. Utána lett egy párkapcsolatom nem sokkal később, akivel összeköltöztünk. Alig tettem ki a lábam a lakásból anyám már beköltözött az én szobámba és egy szoba most ott áll full üresen. A szobámban kb átrendezett mindent, eladta a szekrényemet és kiszórta egy zsákba a még ott hagyott ruháimat, pedig akkor még csak kb 2 hónapja laktam együtt a párommal és mondtam neki, hogy csak apránként szeretném elvinni a cuccaimat. Félévvel később most már arról beszél, hogy ő vesz magának egy kertesházat, engem meg baszogatott a párommal, hogy mikor lesz már neki unokája? És akkor elmagyaráztam neki, hogy hova a francba szüljem meg? A párom egy szobás garzonjába? Ez azóta csípi a szememet. Csak én érzem úgy, hogy ez egy undorító kibaszás velem szemben? Sokszor elgondolkodok, hogy vajon túl reagálom a dolgokat?