Mit szólnál, ha ezt csinálná a gyereked?

28!

De, már leirtam, van gyerekem. Azt is leirtam, hogy a stílus a probléma. Az enyém nem beszél így, én sem beszéltem így soha. Bunkosagra bunkóság a válasz. Ha oda áll elem, és azt mondja, nem tetszik a neve, ,amiket szeretne, semmi probléma, megvaltoztatjuk. Ha ilyen stílusban áll elem, mint amit a kérdező eload, mehet amerre lat.

OFF:

Az okádék szerintem nem egy olyan durva kifejezés, hogy a szánk elé kapjunk, hogy jujjci, a stííííluuus. Mi barátok közt iróniából is használjuk, meg káromkodás-helyettesítőként. És még mielőtt elkezdené valaki, hogy "de a gyerekemnek nem a barátja vagyok..." dumát... Legyél a gyerekednek egyben a barátja IS. A barátokat választja az ember, jól kijön velük, biztosan szereti őket. A család meg lutri, akármekkora seggtitán lehet egy családtagod, nem tudod "lecserélni". Ilyen szempontból a barátság egy felsőbbrendű emberi kapcsolat, legalábbis szerintem, ezért nem értem, amikor valaki elzárkózik attól, hogy a gyerekének a barátja legyen.

ON:

Én is ebben a helyzetben vagyok, hogy anyám után engem is Juditnak neveztek el. NEM szeretem, hogy így neveztek el. Nem magával a névvel van bajom, az felvállalható, azzal van a bajom, hogy anyámnak is ez a keresztneve. Családi körön belül, amíg mind a ketten élünk rám mindig valami idióta becenév lesz használva, amit nem szeretek. Családi körön belül én vagyok "Manci" meg "kis Jutka". Ez a baj.

És feldughatom a se ggembe a névváltoztatást. Végig tolhatom a hivatalos procedúrát, lecserélhetem az összes iratomat, kibaxhatok rá jó sok pénzt, de mi a faxnak? Családi körön kívül nem zavar a név, nem tesz komolyanvehetetlenné. Családban meg úgyse hívnának az új néven. Basszus, általános iskolában hívtak utoljára Jutkának a barátaim, a családomon kívüli emberek, gimitől következetesen azt mondom mindenkinek, hogy Juditnak szólítson. A családban arra nem hajlandóak, hogy Jutka helyett Juditnak hívjanak, holott már vagy 7 éve ezt pofázom, akkor majd ha megváltoztatnám a nevemet, akkor majd úgy hívnának? Nyilván nem.

Van egy alapvetően nem gáz keresztnevem, nincs értelme megváltoztatnom, mert ott ahol zavar, nem számít, egyébként meg mindegy. Mittomén, ha anyám után Orália lennék, vagy valami hasonló förtelem, akkor biztos megváltoztatnám, mert kínos, komolyanvehetetlen, de egy "Judit" név lecserélése nem indokolt nekem.

Ha a gyerekemet valami furcsa oknál fogva magam után nevezném el, vagy az apja után, akkor ha kiskorú, akkor támogatnám, hogy megváltoztassa, illetve biztos, hogy nem az lenne az egyetlen keresztneve, hanem lenne mellé egy másik, hogy eldönthesse, melyiket szeretné használni.

De én nem az a típus vagyok, aki arra nem lenne hajlandó, hogy ha megkérne a gyerekem vagy bárki, hogy ne használjak rá becenevet, akkor csak azért is használom rá.

Hogy éreztesse veletek, hogy sz@rul esik neki ,hogy nem egy különálló; önálló embert láttatok benne.

Csak pl önző, egós módon a saját magatok folytatását.

Merthát, hogy ő "nem lehet külön önálló élőlény, csak a ti folytatásotok."

És ezért ő neheztel rátok; mert rosszul esik neki.

Érezz együtt vele, akár kérjél is bocsánatot.

Másik, egyszer itt a GyK-n egy kérdésben láttam; hogy valakik szintén az apja nevét adta/adták a gyereküknek; de nem hagyományból, hanem, mert ez volt az egyedüli név nekik; ami tetszett. Így már viszont érthető. De ha nálatok nem ez volt, akkor ne kamuzd ezt, mert nem lenne szép dolog ; meg amőgy se tudod átverni, a te gyereked, ismer téged, egyből levenné, ha kamuzol,