Hogy éreznéd magad, ha a gyereked (szerinted) minden előzmény nélkül ezt csinálná?

Magamat.

Ezek szerint nemhogy csak egy f@sz voltam vele, de mindenkinek úgy adtam be az életünket, mintha tökéletes szülő lennék.

Próbálnám megkeresni és beszélni vele, igen.

De nem tudom elképzelni a szituációt. Én is megszakítottam a kapcsolatot végül egyik napról a másikra anyámmal, de elég egyértelmű előzményei voltak, nem voltunk jóban sose, sokat veszekedtünk, nem volt jó a kapcsolat.

Azt nem tudom elk3pzelni, hogy egyik nap még nagy szeretet van otthon, aztán utána ennyi.

Az ilyesminek mindig van előzménye, csak a szülő nem veszi észre, mert szerinte rendben van minden.

A gyerek mindig kér segítséget, jele, hogy gáz van, ha máshogy nem, a viselkedésével. Ha a szülő szerint ilyen nem volt, akkor ő egy szar szülő.

Az hogy SZERINTEM nincs előzménye nem egyenlő azzal, hogy valóban nincs.

Mindenképp megpróbálnám megtalálni a közös hangot vele és meghallgatnám az ő verzióját is a dolgokról. Védekezés, számonkérés vagy itélkezés nélkül. Ha nem hajlandó velem szóba állni akkor megvárnám hogy ő hátha kezdeményez (vagy nem).

Elmennék pszichológushoz és feldolgoznám a gyerekem ilyen jellegű elvesztését, ha hosszabb idő után sem változik a helyzet (1 év után mondjuk).

"Az ilyesminek mindig van előzménye, csak a szülő nem veszi észre, mert szerinte rendben van minden."

Minden történetnek két oldala van. Ha a szülő szerint minden rendben, ott a gyerek is hibás, hogy nem mondta el érthetően, mi a problémája. Egy kapcsolatban két ember van,szülő gyerek eseteben pedig ugye lehet 3 is. Különböző egyenisegek, nyilván nem mindenben egyeznek, nem értenek egyet sok dologban, máshogy látják a dolgokat

Ez tavaly történt vagy az idénre tervezed ezt?

Te vagy a gyerek, aki meg akarja szakítani a kapcsolatot szüleivel?

Legyen már annyi vér a pucádban, hogy szemtől szembe mondod el nekik!

Te vagy a gyerek, és ezt tervezed augusztus végére?

Mert amúgy nehezen áll össze a puzzle, aminek a rakosgatásában amúgy nem tartom magam rossznak...