Mit szólnál, ha ezt csinálná a gyereked?

Én szülőként a legrosszabb ötletnek (hagyománynak) tartom, mert a gyereknek saját személyisége lesz, nem kisebb kiadása a szülőnek. A férjemet is az apja után nevezték el, utálja ő is, náluk is Jani meg Janika van. Janika hiába 40 éves, sose kopik le róla.

Én simán segíteném a névváltoztatásban, jó ötlet például, ha most Kiss Béla, akkor Kiss Gábor Béla legyen, így valamennyire béke lenne és az új nevét használhatná.

Nálunk csak nekem van saját nevem, és rühellem ezt. Megspékelve azzal, hogy a férjem családjában is ilyen öröklődős hagyomány megy, és anyáméknak meg anyósoméknak ugyanaz a nevük, a nővérem gyerekeit pedig úgy hívják, mint a páromat és apósomékat.

Tehát:

Anyám, nővérem, unokahúgom, anyósom és sógornőm egy nevet visel.

Apám és öcsém szintén egy néven osztozkodnak (vezeték es keresztnév).

A páromnak, apósomnak, sógoromnak és a keresztfiamnak is egy a keresztnevük (Ferenc, csak a páromék a Fecós, a sógoromék a Feris verziót használják [nővérem apósa is Ferenc])

És vagyok én, a rohadt különleges nevemmel, amit ha kimondanak, nem kérdez vissza senki, hogy "Melyik?".

Amúgy nálunk is vannak ilyen nevek a családban. Egy kisebb gyereket az apja után neveztek el és "Petike" néven fut, miközben az apja "Peti" (kitalált nevek). Most még oké, "Petike" gyerek, de egyszer bizony belőle is középkorú, felnőtt férfi lesz. Sőt lehet, hogy már 12 évesen is cikinek fogja tartani ezt a becenevet, még akkor is, ha csak a család és családi barátok hívják következetesen így.

De volt olyan családtag, aki azt szerette volna, ha én is megöröklöm apám nevét, aki szintén az apja után lett elnevezve. Bónusz, hogy nekik nem volt jó vagy közeli kapcsolatuk egymással. Én enyhe túlzással nem is ismertem az öreget, és nem azért, mert már nem élt, amikor születtem. De szerencsére lány lettem, szóval tárgytalanná vált a kérdés.

Pozitívumot nem igazán látok abban, ha egy gyerek a szülőről van elnevezve. Ahogy a korábbi válaszomban is írtam, a vezetékneve úgyis a szülőtől jön. Negatív oldala viszont annál inkább lehet. És persze, bármilyen névre mondhatja azt a gyerek, hogy neki az nem tetszik, de amikor ő a harmadik József a családban (akit a változatosság kedvéért esetleg Jocikának hívnak egy Józsi és egy Joci után), akkor teljesen természetes, hogy azt érzi, hogy ő a szülő, nagyszülő "folytatása", nem pedig egy önálló személy. Egy önmagát kereső, korából fakadóan egocentrikus gondolkodású serdülő nem a vitathatóan szép hagyományt fogja ebben látni, és nem is tudnám ezért hibáztatni.

Mondanám hogy válasszon magának olyan nevet, amit akar, kifizetés q költségeket, aztán álljon neki komoly terveket gyártani arra, hogyan kíván 18 éves kora után egyedul megélni, valahol máshol, mert innen repül.

Nem, nem azért, mert nem tetszik neki a név, amit kapott, hanem a stílusa miatt.

19

És ki tehet róla, hogy ilyen a stílusa? A legtöbb tini ilyen.