Gyerekes vagyok, ha 30 éves fejjel még szeretnék programokat csinálni a szüleimmel?

Miért lenne az?

Én is meglátogatni idős anyukámat, apukámat, tök jó velük elmenni beülni valahova, szétnézni valamerre. Beszélni a régi dolgokról. Nyilván én is élem az életem, de néhány hetente be kell hogy férjen.

Ez nem gyerekesség szerintem, hanem családi kötelék. (48/F)

Nem, de meg kell talalni az egyensulyt.

Milyen gyakoriak ezek az alkalmak?

Ha minden hetvege ezzel telik, az bosszanto tud lenni. Hiszen nyilvan a parod is idot akar tolteni veled, illetve en annak se latom akadalyat, hogy harmasban menjetek neha-neha.

Nem gyerekes. Mi is szoktunk közös programot csinálni, 40 felett is, mert jóban vagyunk.

Azt csak te tudhatod, hogy van-e oka a párodnak arra, hogy zavarja. Pl. ha vele nem mentek, nem csináltok közös programot, sokkal ritkábban, mint a szüleiddel, akkor érthető, hogy zavarja. És az is fura kicsit számomra, hogy mindig ragaszkodsz ahhoz, hogy kettesben menj a szülőddel. Nálunk nincsenek ilyen szabályok. Jön, akinek van kedve és ráér. Nem zárunk ki így előre kategorikusan senkit.

Amíg nem minden hétvégéd azzal telik, hogy a szüleiddel programozol, addig teljesen normális. Én is ha látogatom a tesómékat, vagy apámat (anyukám már nem él, de amíg velünk volt, akkor értelemszerűen mindkettejüket), nem hívom a párom. Van jobb dolga is, valamit csinál, vagy ő is elmegy a saját családjához, vagy ha éppen itthon fekszik, akkor az. Persze ha valami olyan program, születésnap, stb.van akkor természetesen jön ő is. Fordítva is így van, én se állítok oda vele állandóan a családjához, mert minek. Persze néha szoktunk csak úgy alkalom nélkül is egymás családjához menni, de ritkábban. Mi megbeszéltük, hogy a saját családját mindenki maga intézi, ha meg olyan esemény van, akkor úgyis együtt megyünk.

Mit mond, miért zavarja ez? Kontrollmániás, vele keveset programozol, vagy mi a gond? Esetleg megbeszélnétek, hogy időnként menne ő is?

Nem gyerekes, hanem fura.

De mivel itt mindenki szerint normális, lehet én is fura vagyok. :D

En 25 vagyok, ugyanigy programozom a szüleimmel es olykor utazni is jarunk harmasban. Edesapammal motorozunk is, anyukam soha nem mert elmenni vele, en meg imadom😄

Ezen semmi es senki nem változtathat, nem erdekel, hogy ki mit gondol rola vagy gyerekesnek tartjak e. Ok a szuleim.

Nyilván, akinek mas minosegu kapcsolata van a szuleivel vagy epp nincs koztuk egyfajta "baratsag" is, az nehezen tudja aterezni. En csak halas vagyok a jo kapcsolatunkert es azert, hogy idot tolthetek veluk, remelem ez meg sokaig igy lesz.

"vagy epp nincs koztuk egyfajta "baratsag" is"

Itt a kulcs. Nekem ahogy nőttem, anyukám úgy lett egyre inkább barátom. Persze a gyereke is maradok, de két felnőtt vagyunk, akik szeretnek együtt lógni.

Szerintem akkor vagy sikeres szülőként, ha felnőttként is keresi a társaságodat a gyereked és nem a kötelező pofavizitekre gondolok, hanem minőségi időre. Akinél ez nincs meg, valószínűleg gyerekkorban sem volt meg az alapja, hogy később legyen még mire építeni és sajnos ez a gyakoribb, a távolodás, széthúzás, ezért furcsa sok ember számára az ellenkezője. Ők a saját tapasztalataikon es élményeiken keresztül látjak ezt.

A rokonság nagyrészével a büdös életbe nem ülnék le kávézni se, ha nem tartoznának a családhoz. Más értékrend, más érdeklődési kör és a legkevésbé sem haladószelleműek, felnőttként már erőteljesebben kiütköztek a generációs különbségek is. Ellenben a szüleimmel, bármikor szivesebben töltök időt velük, mint az ismerőseim 90 százalékával.