Gyerekes vagyok, ha 30 éves fejjel még szeretnék programokat csinálni a szüleimmel?

Szerintem teljesen normális, és tök jó dolog hogy közös emlékeket szereztek még felnőtt korodban is. Nálunk az a szokás hogy a rokonok átjönnek, és nézzük egymást, mint a befőtt... Néha mikor már elviselhetetlenné válik a csend elhangzik egy erőltetett kérdés, pl:

-És a Karcsi bácsi hogy van? Megvan még?

-Megvan, megvan, jó egészségnek örvend.

-Hála istennek.

És újabb 3 perces csend. Majd mikor a rokonok úgy élik meg hogy letudták a kötelező pofavizitet, távoznak. Ezt évente kb. 5x végig kell zongorázni, hatalmas élmény mondhatom. Szerintem ennél mérföldekkel jobb, ha éppen csinál valamit az ember, akkor már alapból kommunikatívabb és vidámabb mint mikor bágyadtan szétfolyik a székben a 10. zserbó után. Megpróbálhatsz kompromisszumot kötni a pároddal, hogy mondjuk délelőtt szüleiddel vagy, délután vele, vagy hogy bizonyos találkozásokra őt is viszed. Valamilyen szinten őt is megértem, ha nem olyan a kapcsolata a szüleivel, nem szokás ez náluk, akkor lehet neki fura.