Alkoholista szülők gyerekei, hogy alakult az életetek?

Hat nemtom, 5x probaltam ongy. lenni, sajnos meg mindig tart ez az allapot. Sajnos? Nem sajnos? Mar annyira elegem van.

Anyam lett ongyilkos alkohollal meg benzodiazepinekkel.

Nekem az apám volt alkoholista, 3 éve meghalt szívrohamban.

Én betegesen bizalmatlan vagyok, rettegek a bizonytalanságtól miatta, mindig kérdés volt, hogy mennyire ittasan jön haza, vagy éppen mennyire ittasan lesz otthon mire hazaérünk, sose tudtuk hogy mire megyünk haza vagy ha nem volt otthon, akkor milyen állapotban jön haza. Illetve gyakran felemelte a hangját, kiabált, borogatott, de minket fizakilaig nem bántott mert félt anyámtól (pedig ő a légynek sem tud ártani), de nyilván egy kicsi gyereknek ijesztő a hangoskodás, dühöngés. Nagyon nehezen alakítok ki szorosabb kapcsolatokat, gondjaim vannak az érzelmi intimitással, szorongok már általános iskolás korom óta kórosan mindenféle helyzet miatt.

A tesóm pedig krónikus depresszióban szenved, öngyilkossági hajlama van, és nem találja a helyét a világban. Ő kicsit az ellentétem, ő pont hogy a társaság középpontja, nagyon sok ember ismeri és kedveli, viszont ő is nehezen alakít ki mély, szoros kapcsolatokat.

Apám volt alkoholista. Családon belüli erőszak. A rendőrség szinte hazajárt hozzánk. Volt, hogy nem aludtunk otthon. Hazajött éjjel tökrészegen. Volt, hogy pizsamában szaladtunk a szomszédba. Jött a rendőrség. Mentővel bevitették kórházba, általában gyomormosás. Látni részegen hányni, de még akkor is kellett neki a pia. Mindegy mi, csak alkohol legyen. Undorító volt! Aztán 1995-ben 17 éves voltam anyánk otthagyta végre. Rá néhány hónapra apám öngyilkos lett.

Hogyan dolgoztam fel?

Gyűlölöm az alkohol minden fajtáját. Megfogadtam sosem leszek olyan, mint az apám. Az én gyermekeim ne éljenek át olyat, mint én.

Apám volt alkoholista, rettegés, milyen állapotban jön hata, balhék, verekedéesek, nélkülözés, iskolaban zaklatak, kiközösítettek.

Elváltak, én 18 evesen elkerültem otthonról, megvalósítottam akkori álmomat: hajóra mentem pincérnek - Karib tenger...

Sikerúlt szintet lépni, saját család, ház, kiadott lakások. Viszont minden forintot betegesen szamontartok. Nem sajnálom, csak figyelem, mire megy el.

Az alkoholt nem vetem meg, de heti 2-4 alkalommal 1-1 sör/ pohár bor, s ennyi már evtizedek óta.

Magányos farkas lettem, nehezen barátkozom, mindent igyekszek egyedül megoldani. Rokonsággal nem tartom a kapcsolatot. Mindenbe annyit teszek bele, amennyit visszakapok. Munkakapcsolat persze van, de csak addig, míg egy helyen dolgozunk.

Anyám alkoholista.

Régen a testéből élt, naponta új férfiak fordultak meg nálunk. Amikor kicsi voltam és még vele aludtam volt, hogy mellettem csinálták az ágyban.

Bátyámat verte mert rossz tanuló volt, intézetbe akarta adni.

Néha engem is megütött ha nem fogadtam szót neki valami orbitális nagy f.szságban. Mamám fejéhez tányért vágott, de szerencsére nem találta el. Pedig neki köszönhetett mindent, szinte ő nevelt fel minket. Csak miattunk nem dobta ki anyámat otthonról.

Tesómra hála isten semmi hatással nem volt, már családja van és boldog, kiegyensúlyozott életet él.

Én még mindig vele élek, de már csak 1 hónapig. Nekem is bűntudatom van hogy itt hagyom, de hidd el nem érdemlik meg. Nekik sincs bűntudatuk azért mert tönkreteszik a saját gyerekük életét. Ha elköltözök az lesz az első hogy letiltom a számát, és természetesen nem fogom megmondani neki hogy hová megyek. Nem szabad hagyni hogy érzelmileg zsaroljanak. Sokszor neki kellett mennem, de addig sosem bántottam amíg ő nem támadott rám pénzért. Utána napokig nyugi volt és én éreztem rosszul magam, aztán kezdődött minden előröl..

Nem tudom hány éves vagy, vagy hogy milyen lehetőségeid vannak de tarts ki. A kiút csak az elköltözés lesz, mert ők sajnos sosem változnak meg.

Mindkét szülőm alkoholista.Apám grátisz agrsszív is volt.Ütötte verte anyâmat és engem is.De nem csak úgy óvatosan hanem úgy igazâból.

Tiniként folyamatosan az önygilkossâg járt a fejemben.Mert még az is jobb lett volna annâl a földi pokolnâl.

Feldolgozni sohasem tudtam az átélteket.Mâr 41 éves vagyok és bâr van melóm és van fedél a fejem fölött de azt nem mondhatnâm,hogy sikeres és boldog lett az életem.Mintha kiégett volna bennem valami.Valami ami a normális emberekben meg van...

A piára rá sem nézek.Az egyetlen dolog amit nagyon szerettem voln az élettől az egy szerető csalâd és,hogy úgy neveljem fel a gyerekemet,hogy megmutathassam neki,hogy lehet ezt másképp is csinálni.De így ennyi idősen szerintem ez már nem fog összejönni.

Nem vagy egyedűl kedves kérdező!Sajnos többen vagyunk így mint gondolnád.Meg sem próbállak vígasztalni mert ilyesmire nincsen vígasz.Én próbáltam úgy felfogni,hogy nekem ezt dobta a gép és kész.