Alkoholista szülők gyerekei! Hogy tettétek túl magatokat a gyerekkorotokon?

A mai napig érzem magamon a hatását.

37/ffi

Nalunk lelki terror volt ha apam ivott, fizikai nem, molesztalt is,bar szerencsere nem eroszakolt meg. Amint lehetett kolis lettem, aztan a fovarosban kezdtem el dolgozni es bar az elet ugy hozta hogy meg egyszer haza kellett koltoznom hozzajuk a valasom miatt, amint megerosodtem elkoltoztem ujra, ezuttal kulfoldre. A parkapcsolataimra sosem volt hatassal, normalis ferfiakat valasztottam, nincs bennem tuske sem, sikerult a megfelelo fiokba bezarnom ezt, viszont latom anyam hogy megy ebbe tonkre es buntudatom van hogy nem segitek neki, bar amikor a reszeg apammal vitaink voltak, anyam mindig apam melle allt.

Alkoholt nem iszok, tesom sem, felunk hogy beszippantana minket is, szerintem normalis felnott eletem van, a gyerekeimet viszont nem merem otthagyni naluk nyaralni.

Édesanyám alkoholista. Kiskoromtól kezdve ivott, amúgy sem volt teljesen normális, de a piától totálisan kifordult magából. Minden héten más pasi, eligénytelenedett, maga alá hugyozott, ott felejtett az iskolában. A pasijai miatt olyan dolgokat kellett végignéznem fiatalon, amiket nagyon nem kellett volna. De én szerettem volna azt hinni, hogy segíthetek rajta a jelenlétemmel. Később, 12 éves koromban rájöttem, hogy ehhez kevés vagyok, tönkre fogok menni bele, és megszakítottam vele a kapcsolatot. Nem akart változni. Évtizedek óta. Bennem pedig azóta is ott van az önvád, a szeretethiány, sosem tudtam túltenni magam azon, hogy elvette tőlem a legszebb éveket, az egyetlen időszakot, amikor felszabadult lehettem volna. Nem haragszom rá, és már nem is hiányzik, de az a mérhetetlen űr bennem maradt és nem hinném, hogy bármi be fogja ezt tölteni. Sokat megkapom a rokonaimtól, hogy én is olyan leszek mint anyám, fogalmam sincs milyen alapon, egyszer rúgtam be életemben egy szakítás után.

Néha megkérdezem magamtól, miért szült meg, ha nem tudott szeretni és nem kellettem neki. Egyáltalán mi a szeretet, tudni fogok e adni és kapni belőle. Illetve mikor mosom le magamról, hogy az anyám gyereke vagyok és mit kéne elérnem az életben ahhoz, hogy ne hozzá hasonlítgassanak.

Depressziós, szorongó, nihilista fiatal felnőtté tettek mindezek a tapasztalatok s nem tudom, vár e rám valami jó az életben.

20/L