Miért kell emiatt ellenkezni a kapcsolatunkat?

Nézd, nincs veled gond. Ott tartasz még az életben, hogy rózsaszín köd, nem ismered az embereket, nem kaptál szeretetet, ezért nem is tartod magad többre, hogy kaphass egy normális embert, aki nem 16 évesen csinált fel egy lányt. És még azzal sincs baj, hogy ez megtörtént, baleset, nem vetették el, hát istenem.

A nem nagyon akar beszélni róla elég tág fogalom. Tartja a kapcsolatot a gyerekkel, te tudod legalább a pontos sztorit? Persze, kellemetlen dolgokról mindig nehéz beszélni, főleg egy kapcsolat elején. Nem is kell részletekbe bocsájtkozni.

Én azt nem értem az egészben, hogy te hol vagy? Bízol benne? Mire lenne szükséged az ő részéről, mire anyádékéból?

Érted egyáltalán a kérdéseimet?

Azt nem gondolnám, hogy akármelyik lányt megkaphatja a 11 éves lányával együtt. Azért az már egy "csomag"! Vagy egy Adonis? Vagy miért?

22 éves vagy én azt tanácsolom, hogy egy percet ne áldozz arra, akivel együtt lenni egy vállalás! Ez nem csak azokra a pasikra vonatkozik, akiknél már van gyerek, semmit ne vállalj, azt se, hogyha egy nehéz ember, egy hülye, ha veszekedések vannak, stb. stb. Nagyon-nagyon hamar szűkülni fog a piacod, és ezt tényleg csak az idősebbek értik meg, azaz pl. a szüleid megértik. Bár úgy gondolom nem jól érvelnek amellett miért ne légy ezzel a férfival együtt, de az más kérdés, végeredményben abban igazuk van, hogy ezt ki kellene hagynod az életedből. Én nyilván nem akarom megmondani neked mit tégy, dönts belátásod szerint. 28 évesen egy 11 éves lánnyal úgy gondolom, hogy a saját korosztályában, sőt inkább a nála valamivel idősebb nők körében kellene keresgélnie a srácnak.

Akinek 17 évesen születik gyereke, az nem okvetlen felelőtlen, ez egy f....ság, egy kb. 15-20 éve járatott lemez, és sosem volt igaz, a mellékelt elrettentő ábra ehhez mindig a putrikban élők voltak és akkor "ennek, meg minek gyerek" "b....ni azt azért tudnak" és hasonló megállapítások. 17 évesen egy szakiskolában végzett diák már akár főállású munkavégző, de már 3 éve gyakorlati munkavégzésben részt vesz, azaz 3 éve a munka világában van! Szóval nem feltétlen abból kell kiindulni, hogy te 30 éves korodig anyu pici gyereke voltál, aztán hogy abba milyen felelőtlenség lett volna gyermeket vállalni, mert hát az lehet, hogy az lett volna! Nővérem fiának is 17 évesen született az első gyermeke, a lányának 19 évesen, mindkettő dolgozott már akkor, külön élt a párjával... nem feltétlen gondolnám azt, hogy rossz döntést hoztak. 32-34 évesek, nőnek a gyereke 13, a férfinak 17 éves, szóval az egyik már kamasz, a másik már szinte felnőtt. 40 éves korukra még abszolút aktívak és nem lesz rajtuk a gyerek, mint kvázi "teher, gond, felelősség, napi feladat". Szóval azt sosem kritizáljuk, amikor az 50 éves pasi viszi a gyerekét az oviba, pedig hát azért az a felelőtlenség én úgy gondolom! Amikor azonnal kvázi nagyapja vagy a gyerekednek, amikor a gyereknek az életében nagyon nagy eséllyel nem kap vagy nem kap nagy szerepet a papa/mama, amikor a gyereknek minden esélye megvan arra, hogy akár tiniként vagy fiatal felnőttként veszíti el a szüleit! Az nem felelőtlenség b...meg! Az nem! Az felelős gondolkodás, mert 50 éves korodra összeharácsoltál már mindent amit össze lehetett és megkaphat a gyerek mindent, amit te nem kaptál meg, és akkor hobbiból jöhet a gyerek, mert megöl minket az unalom!

Vicces, hogy azok, akik itt vernyákolnak nap mint nap, hogy a volt férjük tojik a gyerekre, elítélnek egy férfit, aki maga gondoskodik a gyerekéről.

Agyhalottak gyülekezete.