Normális hogy 27 évesen még sosem dolgozott a fiam?

Persze, nem kell dolgoznia, amig meg nem hal az apuci. Es utana mi lesz a dragammal? :)

En is 27 vagyok es mar 18 eves korom ota azert kisebb-nagyobb megszakitasokkal, egyetem mellett, de dolgoztam... es legalabb tudom, milyen a munka vilaga es miert erdemes minel magasabb presztizsu diplomat szereznem.

Majd 20-30 ev mulva meg, ha addigra megelek a fizetesembol felretett befekteteseimbol, akkor en mar tenyleg mondhatom majd, hogy nem kell tobbe pacienseket fogadnom.

#31

De, aki nem jó képességű, annak nem marad meg a remény, hogy eléri ezt.

Max nyugdíjas korra, ha megéli, és egyre többen dolgoznak nyugdíj mellett.

Itt munkával nem igen tudod elérni a 0ról, hogy 40-50 évesen befektetésből élj.

Aki nem jó képességű így inkább arra törekszik hogyan tudja elkerülni a munkát.

Akinek gazdagok a szülei így tudja, aki csóró az meg influencer lesz vagy szexiparba megy dolgozni.

A többieknek meg marad a sírig tartó robotolás, csak a szintje más.

ELérni a munkanélküliséget 60-70 éves korra semmi értelme. Akkor már egy rozzant impotens roncs vagy.

A fiatalságod meg elrabolja a munka, ez a srác isteni szerencsés hogy élhet fiatalon, ő a normális a rengeteg őrült között.

Sokan itt nem tudnak elvonatkoztatni a munkától. Ugyanis munka nélkül is lehet élni. Mit lehet csinálni? Te mit csinálnál, ha nem kellene dolgoznod? Halálra unnád magad? Vagy elkezdenél önpusztítani? Más nem jutna eszedbe?

Pedig bármit tehetnél, ami szórakoztat:

olvasás, utazás, sportolás, pecázás, megtanulhat főzni, művelődhetne, pl. színház,opera, hangverseny, vagy ami tetszik neki,fizetett alkalmazott helyett maga tarthat rendet , tisztaságot az otthonában, gyereket nevelhet, mittudomén... El tudja tölteni a napjait meló nélkül is.

Unokatesóm ugyan ez. Ölébe kapott 2 házat, autót. A szülei pénzelték.

A családi vállalkozásba be volt jelentve, hogy ne legyen munkanélküli, de semmit nem kellett csinálnia.

Akkor koppant nagyot, mikor a szülei autóbalesetben meghaltak, a családi számlát pedig zárolta a bank a hagyatékiig.

Majdnem 5hónapig mi etettük-itattuk, mert 5ft-ja nem volt.

Azóta eltelt 2 év.

Az egyik házat eladta, a családi számla összegének a fele az övé lett.

Közel 40milliót herdált el 2év alatt, látszatja semmi. Azota sem dolgozik, így folytatja még a másik ház is megy a levesbe.

Úgy gondolom, hogy maga az a helyzet nem normális, vagy nevezzük inkább nem szokványosnak, hogy valakinek olyan jól menjen, hogy megengedhesse magának, hogy 100%-ban eltartsa a huszon-harmincéves gyerekét a társával együtt. Ezt figyelembe véve a fiad viselkedése teljesen érthető.

Én nagyon hasonlóan éltem mint a fiad. Érettségi után elmentem egyetemre, amit hamar félbehagytam, mert nem érdekelt a képzés. Elkezdtem egy másik sulit, abban meg tehetségem nem volt. A következő helyen átb@sztak, abból sem lett semmi. Közben én ugyan dolgozgattam mindenféle munkakörben, de pár hónapnál sehol sem tovább. Végül tiszta véletlenül rátaláltam arra a hivatásra, amihez érzékem is van, és szeretem is csinálni. Elvégeztem egy BA szakot a témában, majd mentem tovább külföldre, ahol már specifikusan erre a hivatásra készítenek fel. Teljesen még mindig nem vagyok sínen, még hiányzik a szakdolgozat, és az igazi cél az lenne, hogy eseti megbízások helyett rendesen alkalmazzanak. Ettől függetlenül már most elég jól megélek az eseti megbízásokból is.

Kicsit sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, amíg megtaláltam az utamat, ha 10-15 évvel fiatalabb lennék, 1-2 év munkatapasztalat után minden további nélkül nekivághatnék, hogy Európán kívül építsek fel egy karriert, a kapcsolati rendszerem meglenne hozzá (az én szakmámmal az USÁ-ban és Dél-Amerikában őrült jól lehet keresni, nem beszélve a megbecsülésről). Amúgy 39 vagyok. De nem panaszkodom, ha nem is király módjára, de Európán belül is meg fogok élni. Ráadásul olyan munka, amit nyugdíj után is lehet csinálni, sőt, minél idősebb és tapasztaltabb valaki, annál nagyobb a megbecsülés és a fizetés is.

Szóval ami a fiadat illeti, inkább az a kérdés, hogy mit kezd ezzel a lehetőséggel, amit a családi helyzetetek nyújt. Képzi magát valamilyen szinten? Kipróbálja magát mindenféle dologban, akár hobbi szinten? Ha igen, akkor van rá esély, hogy megtalálja a neki való pályát, nem aggódnék annyira. Esetleg végrendeletbe belevenném, hogy ne egyszerre az egész vagyon zúduljon rá, hanem csak havi x összeg, nem tudom, hogy Magyarországon lehetséges-e, külföldön tudom, hogy igen.

Ha viszont tényleg semmit nem csinál, csak eszik, alszik, bulizik és szórja a pénzt, akkor valóban aggódnék, az nem vezet sehová. Ha mást nem, legalább arra vegyétek rá, hogy mindenfélét kipróbáljon, hogy táguljon a világképe, és meg tudjon ragadni egy lehetőséget, ha szembejön vele.

Én nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy megadták nekem az időt, ami ahhoz kellett, hogy megtaláljam önmagam.

Kedves 26os...mert 22 evesen kezdtem el az egyetemet ;).

elötte 2 evig utaztam es nyaraltam.

Ez van.

Attol függetlenül ha annyira okos vagy kerlek meseld el hol is dolgozik az ismerosod?

Nem mind1 hogy milyen szakra specializalodsz.

Nalam, Tunnelbau...1 evvel több mint a Wohnbau pl.

Na szep napot.