A magyar szülőknél van egy minimális ázsiai mentalitás az oktatást illetően?

Az említett apuka éhbérért dolgozik a gyártósoron, és napi tizenkét órákat szenved. Szerintem ésszerű, ha a gyerekének ennél jobb életet szeretne.

A mosogatás, takarítás meg nem "büntetés", hanem a felnőttkori életed legalapvetőbb feladata lesz a későbbiekben. Szerintem nem egy hibás nevelés, ha idejében felkészítenek rá, és rutinszerűvé teszik.

Nekem ez a meglátásom a témával kapcsolatban.

Maga a fő kérdés egyébként semmiben nem kapcsolódik a később, a leírásban konkretizáltakhoz.

wow megint tanultam.valamit. Ez az azsiai.mentalitas?

Regen poroszos nevelesnek hivtak:-). ugy 30 eve

Egyebkent sok ertelmes, de szegeny szulo igenis hajtja a gyereket a magasabb iskolai vegzettseg fele. (még akkor is, ha epp nem is diplomasok keresnek a legjobban, hanem mondjuk a burkolo blabla). Ez nem.gond es a szigor se, ha maskepp nem.megy.

Igaz en azt nem tartom jo modszernek, hogy a bunti az a hazimunka legyen, mert azt mindenkinek meg kell tanulnia es ne azt erezzuk mar, hogy az a buntetes, mert akkor ezek a gyerekek felnottkent milyen ferifak es nok lesznek? A ferfi majd elvarja a notop higy az mosogasson mert neki az pesz a fejeben hogy ja o lepdiplomazozt es nem mosogat meg otthon se...mert az a bunti:-)).

Viszont olyasmit erdemes, hogy megnezni foglalkozasokat, kiprobalni munkakat (persze gyerekkent nem lehet a gyarba bevinni szerelni vagy szalagmunkasnak), de lehet ezekrol ertelmesen is beszelgetni vagy ismerosoket megkerni beszeljenek a gyerekeknek a munkajukrol, a megelhetesukrol mindig az eletkoruknak megfeleloen.

En pl. egyetem alatt egyszer kibuktam egy felevre. Elmentem dolgozni...nyilvan erettsegivel csak a legalja munkat lehetet5 megkapni. Es eleg gyorsan rajottem, na nem, es osszeszedtem magam es lediplomaztam es abban dolgozhatok, amit szeretek.

Az mas kerdes, hogy mpst mar a fizetesem az a.nullahoz tendal es pizzafutarkent vagy bolti eladokent tobbet kereshetek, de az teny, hogy 18-25 eves kor kozott konnyebb felsofoku tanulmanyokat iskeresen elvegezni es utana meg mindig lehet valaki futar, de egy x sok eves futar mar nehezebben vegez el egy egyetemet.

Ugyhogy ha ez azsiai mentalitas akkor az, de en is kovetem.:-)

Volt erről egy podcast, egy oktatás kutatóval az indexen (talán Senyei János v hasonló a neve) a Pisa tesztek eredménye kapcsán. Ott vannak ilyen attitűd mérések,

és ő is azt mondta, hogy van egy réteg a magyar oktatásban, ami az ázsiai mentalitásra hasonlít. Ez a kínai, koreai, japán mentalitásra utal, ahol nem az az elsődleges cél, hogy a gyerek boldog és kiegyensúlyozott legyen, hanem az, hogy a képességei maximumát nyújtsa (nyilván abból kiindulva, hogy akkor lesz boldog, ha sikeres). Ugyanakkor ez csak egy szűk réteg, ezen kívül van egy ugyancsak szűk réteg, aki a totális nihilben van (mélyszegénység, bűnözés stb) és nincsenek célja vagy ha vannak akkor deviánsak. A kettő között pedig egy “langyos víz”, akik tudják, hogy kell ugyan tanulni, de nem veszik annyira komolyan, nincsenek nagy céljaik stb.

35 éven át tanultam , most 3 diplomával , vagyonőrködöm

legalább annyit (ha nem többet érsz vele később) ha jó kapcsolataid vannak.

Szóval az ismerkedést barátkozást is kellene erőltetni.

Középkorú nő, anya vagyok- több diplomás. Szüleim is tanult emberek voltak. Átlagos vagy annál kicsit jobb körülmények között élünk Budapesten.

Számomra mégis fontos a fiam eredménye, tanulása, képességei.

Azért általános iskolában nehogy már megugorhatatlan legyen egy jeles vagy kitűnő bizonyítvány :)

A mai világban egy érettségi már a legnagyobb alap, legalább egy nyelv felsőfokú ismerete sokat számít stb.

A fiam kisgimis az ország egyik “top”-nak csúfolt hatosztályosában (dobogós hely a suli minden évben a felméréseken).

Lehet mondani, hogy húú de szigorú vagyok (nem)- azért ha egy műveltebb, kultúráltabb szülő FELELŐS is (!), akkor azért szem előtt tartja a gyerek boldogulását, amihez bizony a tudás, szakma, műveltség, olvasottság stb is hozzátartozik.

Képzettebben egyszerűen több a lehetőség akár a munkaerőpiacon, akár a továbbtanulásban, ami -tudom, tudom, nem mindig, de- szignifikánsabban jobb munkakörülményeket, ezáltal esetleg jobb társadalmi státuszt, magasabb jövedelmet eredményezHET (nyilván személyfüggő)- a jó iskola, jó előmenetel esetleg kapcsolatrendszerben is jelentHET valamit (tudom-tudom, nem mindig)- de ez az egész egy LEHETÔSÉG, eszköztár, amit adhatunk a gyerekünk kezébe, amivel vagy tud vagy nem, vagy akar vagy nem vagy képes vagy nem élni- de ez már egy következő kérdés.

Az ázsiai mentalitás ennél szerintem “durvább”, mint amit pl én is képviselek. Bár az én gyerekek is “top”sulis, versenysportoló stb- azért ez nem erőszak és kényszer- van családi életünk, közös vacsora, szoktunk társasozni meg a kanapén popcornnal filmezni, van pihenés, siker, ünneplés stb is- tehát mi hisszük, ez jó a gyereknek, ő szívesen csinálja, mi maximálisan támogatjuk (pl a versenysportban sem mindig csak a legjobb fizikum számít- családilag ott kell állni egy sikeres sportoló mögött, már pl 10 évesen furikázni este-reggel edzésekre, akár külföldi versenyre, tudni fizetni edzőtábort, jobb felszerelést stb…)

Vannak a gyereknek ázsiai gyökerű osztálytársai- na ott a holiday mint fogalom nincs- hètvégén is hajtják őket (kínai iskola pl), nyari szünetben sincs bandázás, a kötelesség mindenek felett.

(zeneiskolában lehet ezt talán a legjobban látni: nekik sokszor KÖTELEZŐ ha szereti, ha nem…)

…az egyéni elégedettség, boldogság nem akkora szempont talán, mint nálunk.Azért ilyen áron nekem talán ez nem kellene, de fel tudok nézni rájuk- ott a család, a kollektíva erősebb szempont, mint a mit szeret a gyerek…

(csak zárójelben: azért az meg elgondolkodtató a “langyosvíz” többségnek, hogy matek, de már angol és MAGYAR (!) versenyeken, szavalásban stb- rendre tarolnak az ilyen gyerekek és a top gimik, egyetemek is tele vannak velük… kötelességtudóak, szorgalmasak, okosak, terhelhetők…)

Ázsiában teljesen más ez az egész. Ott estig maradnak tanulni a középiskolások, külön akadémiákra járnak ahol csak egy bizonyos tárgyat tanulnak, kb csak aludni mennek haza. Az egész életük a továbbtanulásról szól ahogy elkezdik az iskolát. Náluk iszonyat nagy presztízskérdés hogy melyik egyetemre és milyen szakra megy a gyerek. Itthon azért ennyire nem durva.

Amiről te beszélsz az meg szerintem eleve egy teljesen más aspektusa a dolognak, az olyan szülők akikből nem lett semmi érthető hogy mindenáron taníttatni akarják a gyereket. Ez lenne a természetes, nem az hogy a putriba szül valaki 5 puját 16 évesen de nem ösztönzi egyiket se hogy kikerüljön onnan és ne végezze ugyanúgy mint ő.

Nos. Magyarországon alacsonyabb a diplomások aránya, mint Nyugaton.

Szóval ez a kérdés ilyen formában nem megfelelő.