Ilyen mentalitású apával lehet valamit kezdeni?

Apámat csak a külsőségek és az anyagiak érdeklik. Anyumnak milyen körme és milyen haja legyen, járjon vele edzeni, én hogy öltözködjek, hordjak színes kontaktlencsét (???), stb. Mindenkinek elpofázza, hogy neki milyen autói vannak, hogy mi mennyibe kerül. Ha köze nincs a témához, akkor is kitalál valamit, hogy fel tudja hozni. Nagyon régóta ilyen, csak azzal foglalkozik hogy mások mit gondolnak róla, mit látnak belőle. Anyum is sokszor mondja nekem, hogy már nagyon elege van belőle, és nem tudja meddig bírja. Mi anyummal nagyon spirituálisak vagyunk, nem foglalkozunk az anyagiakkal, kinézettől függetlenül szeretjük akit szeretünk, apum viszont ennek a szöges ellentéte. Állandóan megszólja hogy mit csinálunk, milyen műsorokat nézünk és ami nekünk tetszik az milyen hülyeség, változtatni akar azon, hogy a lakás hogy néz ki (ő nem itt lakik), hogy hogyan eszünk (mi nem eszünk állatokat, ő meg nem tudna hús nélkül létezni), konkrétan mindent amit lehet. Egész gyerekkoromban azt hallgattam, hogy mit hogy csináljak, jobban néznék ki ha ezt venném fel és ezt csinálnám, állandóan beletúr a hajamba hogy neki ez nem tetszik és álljon inkább így, hogy ne toljam le nullással alul mert az neki túl rövid, hogy ő milyen boldog lenne ha x dolgot így meg úgy csinálnék, de az nem érdekli, hogy nekem az nem tetszik és nem én vagyok. Tudom hogy szeret, de nem feltétel nélkül, és bele se gondol hogy ez nekem milyen érzés. Nálam most telt be a pohár. Lett egy kutyám októberben, és egy idő után elkezdte mondani, hogy mikor vágjuk le a fülét meg milyen jól nézne ki levágott füllel. Először azt hittük, hogy viccel, mert állandóan hülyeségeket beszél de olyan fapofával és hanggal, hogy a saját anyja se tudja, komoly vagy sem. Aztán ma feljött, megint elkezdte mondani, röhögünk anyummal, erre elkezdi hogy ő most halál komolyan mondja, mert mennyivel szebb lenne a feje. Mentett kutyám van, az előző kutyámat is erről a menhelyről hoztuk. A tulaj nagyon megbízik bennünk, sokszor mondta hogy nekünk bármelyik kutyáját odaadná, szóba se hozta hogy tilos csonkítani a kutyát (a szerződésben benne van), mert tudja hogy eszünkbe se jutott volna. Erre apám előáll ezzel. Mondtam is neki, hogy ha ezt megtudná a menhely vezetője, többet ránk se nézne, nem fogadhatnánk örökbe tőlük, csoda lenne ha a mostani kutyámat nem vennék vissza. Undorító, hogy képes lenne egy kölyökkutya testrészét levágni csupán a külsőségek miatt.

Valaki volt már hasonló helyzetben? Akinek van vagy volt ilyen rokona / közeli barátja, meddig tűrtétek? Nem szokott le róla? Mikor telt be a pohár? Tartjátok vele a kapcsolatot?