SOS! Hogyan játszam el, hogy beteg vagyok olyan embernek akinek nehéz még egyszerű dolgokban is kamuzni? Több lent.

Sehogy. Menjél csak szépen el.

Mi van, fityma vizsgálatra készülsz?

Így van, hova kell menned? Csak így tudunk segíteni.

Ahhoz, hogy ne legyen anyukádnak gyanús, legkésőbb holnap kezdj el tüneteket produkálni, de, ha lehet, akkor már ma.

Akkor kerek-perec közlöd, hogy Nem! Nem fog a karodnál fogva, lábadon csúsztatva elrángatni! Ma közlöd vele, hogy az időpontot mondja le, neked ne hivatkozzon szerdán arra, hogy nem lehet nem elmenni, mert időpontod van, és azt nm lehet a kozmetikussal megcsinálni, hogy nem mész el. Hétfőn még le lehet mondani. Ott kezdődik, hogy nem félsz az anyádtól. Végiggondolod, hogy mi történhet. Ordít. Egészségére, legalább megfájdul a torka. Neked egyik füleden be, a másikon ki. Nem áll veled szóba. Ne álljon, el tudod magad szórakoztatni nélküle is. Fontos, hogy rögzüljön benned, hogy neked igazad van, és a tested fölötti döntés csak a tiéd, abban neki döntési joga nincs. Ha életveszélyben lennél, és nem engednéd megműttetni magad, az más lenne, de az arckezelés nem olyan súlyú, hogy egy 16 éves ne dönthetne róla maga. Vállald fel a döntésedet igazad teljes tudatában, az eljátszom a haragszom rád következménnyel kalkulálva. Nevelni kell anyádat is, észre kell vele vetetni, hogy nem dönthet helyette. És meg kell, hogy tapasztalja, hogy fizikailag nem is tud. (Egyébként ha nagyon szemétkedne, te is visszaüthetsz neki ilyen csípésekkel, hogy "Ideje lenne elmenned fodrászhoz, már nagyon viharvert a frizurád!", vagy: Ki kéne már cserélni ezt a pólódat, már nagyon ócska.") Le kell taszítani a maga emelte trónról, hogy észrevegye hogy nincs hatalma a tested-lelked fölött.