Anya jogosan akadt ki?

"ő bezzeg törölte a fenekem, amikor kellett"

Ha nem csinálja, konkrétam börtönbe is mehetett volna kiskorú veszélyeztetéséért.

Úgy próbálja beállítani a kötelességeit (Amit teljes mértékben maga vállalt. Vagy szorították a kést a nyakához, hogy kölykezzen le?), mintha azokat szívességből csinálta volna. Tipikus tanulatlan proli hozzáállás, aki nem azért akart gyereket, hogy segítsen egy új életnek kibontakozni, egyszerűen csak kellett neki egy ingyen cseléd, akit érzelmi zsarolással maga mellé láncolhat.

Az én anyám kénytelen volt ápolni először a mamáját, aztán a rákos apukáját a halála napjáig, tudja mivel jár, ő ennek nem fog kitenni. Ahogy én sem akarnám, hogy a gyerekeim gondozzanak!

De látod a te anyád más, inkább beáldozna téged

Nem nem mehetett volna kiskorú veszélyeztetésért börtönbe és semmiképpen sem proli hozzáállás.

Mivel ha nem akarta volna törölni a fenekét intézetbe is adhatta vagy örökbe adhatta volna.

A kérdés eddig jó anya volt e vagy most meglepő reakciója van,mert én is 50 vagyok 23 éves lány gyerekkel,aktívan még vagy 30 évre semmiképpen nem akarok egyenlőre a gyerekemtől függeni.

Viszont ha vele ez van és eddig ez nem volt rá jellemző,akkor furcsa,nincs e valami titkolt betegsége,amit nem oszt meg veled és nyomasztja.

#1: te is tipikus proli szöveget nyomsz.

Anyukád nem jogosan akadt ki. Bizonyos segítség természetes, és sokaknak nincs is szüksége többre, nem lesznek hosszú időre ágyhoz kötve. Ha mégis, akkor az ápoló jó megoldás vagy amikor még aktív, de a napi rendszeres teendők már fárasztjàk, akkor választhat magának egy jó otthont. Eladja a lakását és egy olyan a költözik be, ahol színvonalasan ellátják, vannak programok, van társasága.

Ágyhoz kötött beteg huzamosabb ideig történő ápolására ramenne az életetek. Nektek sem jó, és ő sem szakszerű kezekben van.

Lehet lepontozni.

Természetesen mi a legtöbben nem vagyunk alkalmasak arra,hogy orvos-ápolóként ápoljuk szüleinket,személy szerint a pelenkázást sem vállalom,de mindennap meglátogattam imádott nagyapámat a kórházban hónapokig,anyagilag szintén segítettem amennyire tudtam,lelkileg meg pláne,mert igazából én készültem ki anno,hogy a nagyapám elmegy.Mi mást tudnék még írn.

Más egy csecsemő pelenkázása,mivel az természetes és más egy 89 évesé.