Csak szülés után, Karácsonykor akarom majd elmondani a szüleimnek, hogy megszületett az 3. unokájuk, ez rossz ötlet?

Kérlek, ne hívjatok tutyi mutyinak, mert eléggé oda tudok b*szni az asztalra, ha arról van szó, eleve a munkahelyem is megkövetelik a határozott hozzáállást, mivel férfiak közt dolgozom egy építkezésen. Legyen szó akár főnökről, akár kollégáról, akár arról, hogy az 50 kilós gipszes zsákot fel kell hordani az emeletre, ha nagy a gáz, megcsinálom (nyilván még a terhességem előtt).

De a család nekem szent, még ha olyan is, amilyen, kérlek, ne bántsatok ti is a családom miatt.

Igen, az, hogy eladtam a lelkem kb az ördögnek azzal, hogy nem a híd alatt nyomorgok… kérek tisztelettel mindenkit, hogy tegye a szívére a kezét, és mondja azt, hogy ő sose fogadott el semmit se a szüleitől 23 évesen, azok után, hogy elküldték őt otthonról 3 éve. Akkor elhiszem nekik, hogy valóban jobbak nálam.

Nekem egy érettségim volt akkor még csak, meg két nyelvvizsgám, tovább is akartam tanulni, de albérletből ez már kivitelezhetetlen lett volna úgy, hogy még tartsam is fent magam.

Ráadásul 23 évesen a szüleim egyik lakásában lakni 3 év kihagyás után tényleg felér olyan sokkal, hogy fogjam be a kicsi szám ezek után, mégis mit akarok én még a szüleimtől?!

Azért keresem a társágukat, mert ők egyrészt a szüleim, másrészt babát várok, valószínűleg ugyanazokat az érzéseket élem most meg, mint anno az én anyám és apám, és úgy érzem, hogy ők tudnák a legjobban, hogy most mit érzek.

Fáj, amit írtok, ez tény, bőgök is, de el kell ismernem, hogy igazatok van. Nem váltam még le róluk érzelmileg. Csak most jó volna egy minimálisan támogató közeg is a babavárás körül, mert bennem is vannak kételyek.

Milyen lényeges dolgokat hallgatok el??

Sose drogoztam, mindig is megvetettem, nem vagyok alkesz, nyílván mikor fiatal voltam, volt, hogy elmentem bulizni, de nem ittam minden hétvégén. A cigit 16 évesen egyszer kipróbáltam, nem jött be, 17 évesen meg megint kipróbáltam, akkor valahogy bejött, de igazán csak 21 évesen szoktam rá, aztán 24 évesen letettem.

Sose loptam, egyrészt nem volt rá szükségem, megkerestem magamnak a rávalót mindig, h kellett valami, másrészt a 10 parancsolat rám is vonatkozik, mondom ezt úgy,, hogy meg se vagyok keresztelve, szimplán csak erkölcsi kérdést csinálok az egészből.

Eszem ágában sincs provokálni őket, ezért indítottam eleve ezt az egész fórumot!

Egyébként a “B” választ jelölném meg, hogy odamegyünk, kezemben a babával, addigra már úgyis túl leszek a nehezén, ami a terhességet és a szülést illeti, így nem tudnak majd hibáztatni, ha esetleg kiderülne, hogy mondjuk farfekvéses, és ezért császározni kéne majd például.

Ezért kértem a fórumban, hogy írják le mások, hogy más normális családban hogyan történt a bejelentés, esetleg volt-e olyan, hogy valaki később jelentette be, és ezt a nagyszülő nehezményezte, vagy nem lett belőle semmi.

Másrészt jelezném még egyszer, hogy 37 (HARMINCHÉT) éves vagyok, szóval nem értem eleve ezt a “kivágnak, mint macskát szarni” hasonlatot! Egyrészt alpári a megfogalmazás, másrészt, ahogy talán a korom is mutatka, már nem vagyok tini, és nem is voltam tiniként terhes (? 😃 vagy nem tudom, most mi a vád???), szóval én meg ezeket az agresszív reakciókat nem értem részedről.