Te. sem dolgoznál soha ebben a helyzetben?

Ismerek 2 ilyen embert. Az egyikük drogozik és iszik.

A másikuk otthon sorozatokat néz, évente 2-3 alkalommal elutazik a szüleivel 1-2 hétre, elkezdett egy második egyetemi szakot, de aztán megunta.

Egyikük sem boldog igazán. Sőt, ha jobban megnézem, akkor azt mondanám, hogy azoknak a barátaimnak van sínen az élete, akik beleálltak a mókuskerékbe és lett párkapcsolatuk. Akik nem akartak irodában dolgozni 8:00-16:00-ig, azok keresik önmagukat. Akik elkezdtek ilyesmi munkákat végezni, nekik a következő vízválasztó, hogy lett-e stabil párkapcsolatuk. De aki nem kezdett el időben rendesen dolgozni, ott nekem úgy tűnik, hogy senkinek nem lett tartós kapcsolata.

Persze mi még csak a 30-as éveinkben járunk.

Elmesélnéd nekünk kérlek, hogy mitől jó élet az, ha valaki beleáll korán a 8:00-16:00ig tartó irodai mókuskerékbe és utána lesz egy párkapcsolata? Mert ennél rémunalmasabb életutat elképzelni sem tudok, bár én is ezt csináltam. Több egyetem, mesterdiplomák, reggeltől estig tartó meló, stabil párkapcsolat, külföldön éltünk.

Amikor már szóbakerült a házasság és gyerek téma és vízválasztóhoz érkeztünk én inkább kimenekültem belőle.

#42

Ők ennél az egyszerű, bugyuta életnél másabbat el sem tudnak képzelni.

Nem érdekli őket semmi, ezért menekülnek a munkába, meg, hogy más megmondja nekik mit kell csinálniuk.

Hobbijuk nincs.

Azt a kevés szabadidejüket, ami van egy másik személyhez igazítják(párkapcsolat), vannak, akik még ezt megfejelik gyerek vállalással is.

Számomra egy ilyen élet maga lenne a börtön, de nekik megfelel.

#42 Lehet személyiségtípustól is függ, meg hozott családi mintától.

Nekem a szüleim is szeretnek dolgozni. A tesóim is. Az unokatesóim is. Én azt nem értettem meg soha, hogy mi akkora öröm abban, hogy mehetsz külföldre nyaralni vagy, hogy mehetsz színházba este vagy koncertre, hogy azt mondod lemondasz ezért a gyerekvállalásról. Ha megvan hozzá minden (anyagi háttér, jó pár, korábbi élmények), akkor a gyereknevelés ugyanúgy öröm, mint megcsinálni egy egyetemet. Az elején nagyon lelkes vagy, aztán van, amikor utálod, de a végén mégiscsak irtó büszke vagy rá, hogy megvan és nagyon sokat fejlődsz általa.

Gyereket nevelni iszonyú nagy élmény. Szerintem a többségnek nagyobb, mint elutazni az USA-ba és megnézni a Grand Kanyont meg Las Vegast (nekem tuti).

#43 Nem kell a rosszindulat. El tudok képzelni másik életformát is. A férjem egyik rokona havi több milliót keres és sugardaddy-ként funkcionál 60+ évesen egy nála 30 évvel fiatalabb csaj mellett. Évi pár hónapot dolgozik, így van ideje évente többször utazni külföldre: USA, Kanada, Dél-Amerika, Ázsia, Európa irányába és mindig elmeséli, hogy milyen jó volt bulizni New Yorkban szilveszterkor. De ez hosszútávon egy tök magányos és céltalan életforma. A párja nem érti meg, nincsenek közös céljaik. Barátai nem igazán vannak, mert akik voltak, azok lemorzsolódtak az évek során és elmagányosodott. Most meg próbál magánál 20-30 évvel fiatalabbakkal jóban lenni és salsa klubbokba jár esténként.

Hobbit írtad még, hogy nekünk nincs. Nem tudom, én azt látom, hogy majdnem mindenkinek van a 8-16-ig dolgozók közül annyi hobbija, mint neki vagy azoknak az ismerősöknek, akik nem kezdtek el dolgozni.

Oké, nem ejtőernyős ugrást csinálnak akik elkezdtek dolgozni, de kajakozás, kisrepülő vezetés, zenekar, tánc, lovaglás, sziklamászás van hobbiként általában volt heti többször vagy a sziklamászásnál havi többször. Amit persze a gyereknevelés háttérbe szorított, de ez szerintem olyan, mint a csokitorta.

1-1 szelet örömet okoz, de ha mindig csokitortát kell enned, akkor iszonyú tömény.

Én biztos hogy, dolgoznék bár nem alkalmazottként.

Tanulnék befektetés menedzsmentet és intézném a saját, illetve a szüleim befektetéseit. Lenne 1-2 lakásom kiadva, aminek nyilván az ügyeit én intézném. Lenne egy alapítványom is, amit szintén én vezetnék.

Sokat kertészkednék és talán erre is építenék egy vállalkozást.

45.

mi történt vele, ha szabad megkérdezni?

Így élni amúgy talán akkor lehet jó, ha többen így élnek a környezetedben, bár szerintem akkor is eljön az a pont, amikor beleunsz. Főleg, ha nem találsz párt sem hozzá és nem lesznek gyerekek sem.

Legalábbis nézd meg az amerikai luxusfeleségeket. Ők elég aktívan nyaralgatnak gyakran munka nélkül, összességében mégsem tűnnek boldogabbnak, mint egy középosztálybeli család. Csak kicsit más köntösben, de ugyanazok a problémák jönnek elő.

48.

Köszi a választ, ez nagyon szomorú :(