Te. sem dolgoznál soha ebben a helyzetben?

19

Ki mondta, hogy dolgozni csak alkalmazottként lehet?

"Max akkor dolgoznál, ha találsz olyat amit nagyon szívesen csinálsz"

Ez pont nem azt jelenti, hogy ne akarna az ember dolgozni.

Sokáig kifejezetten szegény körülmények között éltünk (jó, azért étel, fűtés, víz, villany mindig volt), de így is az volt a célom, hogy olyan munkám legyen, amit szeretek, vagy legalábbis nem utálok csinálni. És fiatalabb koromban sokat gondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha kvázi korlátlan pénzem lenne? Vagy ha mondjuk megnyerném a lottóötöst? És mindig arra jutottam, hogy akkor is dolgoznék. Mondjuk kicsivel más formában, és biztos, hogy nem alkalmazottként, de 100%, hogy dolgoznék.

Én nem dolgoznék, de én amúgy is mindig utáltam a munkámat, iskoláimat, stb. (Ezzel a végzettséggel amúgy sokan csináltak karriert és menő vállalkozást, én nem .)

A lényeg, hogy soha nem voltam olyan helyzetben, mint amit a kérdező írt, de egy barátnőm igen. Ő olyan szakon tanult az egyetemen, amit szeretett, arra sem kellett gondolnia, hogy majd el tud-e helyezkedni vele (végül el tudott volna, de fillérekért, idióta főnökkel, így hagyta a francba. Egyszem lány, szüleivel beutazta már a fél világot, és most is jól elvan, 34 éves. Szüleinek van 6 ingatlanuk megyeszékhelyen, ezek ki vannak adva, tehát ha majd valamikor a szülők nem lesznek, ez akkor is bőven eltartja majd őt. A helyében én sem törném magam ebben az esetben.

Nem ezt csinálnám. Hálás lennék a szüleimnek, és elfogadnám, ha támogatnának az életkezdésben egy lakással, de alapvetően a magam kenyerét szeretném megkeresni. Mindenképp olyat tanulnék és dolgoznék, ami érdekel, és hálás lennék, ha az anyagi támogatásuk által több lehetőséget használhatnék ki a képzésem/karrierem építése során, de hosszútávon arra terveznék, hogy saját magamat és később a családomat én tartsam el, ne a szüleim.

Egyébként én azt tanultam, amit szerettem volna, és most az a munkám, ami vágytam és szeretem csinálni. Ha választhatnék, akkor is pont itt lennék. :)