Te. sem dolgoznál soha ebben a helyzetben?

És ha szüleid már nem lesznek?

Nem felélni kell a pénzt. Te mit adsz így tovább a gyerekeinek?

Mit szólnál, ha anyádék is mindent felelnének és ott maradsz semmi nélkül, munkatapasztalat nélkül 40-50+ évesen?

Én biztos nem finanszíroznám a gyerekemnek a léha semmit tevést, akkor sem, ha megtehetnem.

"A munka nemesít".

Ezt azok találták ki akiknek muszáj gürizniük de közben irigyek és megpróbálják a nyomorúságokat valamiféle erényként feltüntetni. Röhej.

Amúgy nem, ebben az esetben fel sem merülne a munka. A munka kényszer.

Ez egy nagyon teoretikus ideális világ, keveseknek adatik meg és szerintem általában azok is elkótyavetyélik. De léteznek ilyen szituk.

Ebben a helyzetben ami talán a legértelmesebb lenne, az az, hogy beletanulni abba, amitől gazdagok a szülők. Vállalkozások, befektetések. Ha valóban elég sok pénzük van, akkor befektetések menedzseléséből ők is és én is nyugodtan tudnék élni, kvázi munka nélkül. De bármit is csinál az ember, a befektetések menedzselése is igényel energiát és érteni is illik valamihez.

Szóval azért elsősorban kihasználnám az anyagi hátteret és szabadságot arra, hogy komoly tudást és képesítéseket szerezzek, majd bebiztosítanánk a vagyont. Utána pedig egyfajta örökjáradékből csak utazgatnék és "élnék" a hátralevő életemben.

Jó dolog elérni valamit egy szakmában vagy a vállalkozásoddal de az az igazság, hogy sokkal több van az életben annál, minthogy robotoljon az ember. A legtöbb ember a világban valami értelmetlen, monoton munkát végez nagyon kevés pénzért, legyen az fizikai vagy irodai, mellette pedig folyamatosan rohan valahova. A munkába, a gyerekeiért, bevásárolni, teljesen kötött az élete. A szabadság keveseknek adatik meg.

Nekem is voltak munkatársaim, akik elhitették magukkal, hogy a munka "nemesít". Ők a mai napig ugyanabban az irodában robotolnak, kb azért keresik a kenyerüket, hogy megvehessék azt az Armani öltönyt, amiben bemehetnek az irodába. Én már kvázi nyugdíjba vonultam pedig 40 múltam. Határozottan jobb a "léha semmittevés".

"Ezt azok találták ki akiknek muszáj gürizniük "

Bocsi, én szeretem a munkám, és nem "gürizem". És igen, ha olyant dolgozol, amit szeretsz, nem kényszerű pénzkereset, hanem hivatás, akkor az ad és "nemesít".

Nem.

Vennék pár ingatlant és kiadnám albérletbe.

Nem is értem miért dolgozna valaki alkalmazottként, állandó függőségben.

Max azt tudnám elképzelni, ha a hobbim pénzt termelne, azt csinálnám, pl van olyan teniszezőnő, akinek az apja tehetős, hátra is dőlhetne, de teniszezik.

Aki nem akar hatalmas lábon élni az már kb pár 100 millióból, sőt kevesebből is megtud élni, nem kellenek milliárdok.

A luxusért viszont biztosan nem dolgoznék, a szabadság többet ér bárminél.