Öngyilkos lennél, ha meghalna egyszem gyermeked?

Élethelyzet függő… Az sem mindegy, hogy hány éves vagyok és az sem, hogy hogyan hal meg a gyerek…

Ha pl. iskolai lövöldöző lenne, és lelőnék vagy magával is végezne, akkor nyílván nem vállalnék másik gyereket, mert tudnám hogy valamit én is nagyon elrontottam… Így nem lenne túl sok okom tovább élni.

Ha elütné egy autó és pl. fiatal lennék még, akkor lenne még esélyem másik gyereket nemzeni, aki nyílván nem helyettesítené az előzőt, de adna valami értelmét az életemnek…

Ha valami olyan dologban halna meg, ami ellen lehet küzdeni, akkor biztos nem lennék öngyilkos, hanem megpróbálnék tenni az ellen, hogy akár csak minimálisan is hozzájáruljak ahhoz hogy mások ne járjanak így… Például, ha rákban hal meg akkor tanulhatnék és beállhatnék kutatónak, lenne minek szentelni az életemet.

Vagy ha ezt nem is tudnám kivitelezni, adakozhatnék rákkutatásra meg lehetnék aktivista, másokat is ösztönözhetnék erre.

"Elég sivár élete lehet annak, akinek az egyetlen öröme a gyerek az életben. Nem mellesleg iszonyat teher a gyereknek is, ha ezt ereztetik vele."

Ezt miért pontoztátok le? Úristen, de szánalmasak vagytok... Miközben valójában mindenki a nemre szavazott.

Gyerekmentesként nagyon érdekelne engem, hogy akinek a gyerekén kívül nincs élete, az mi a tökömet csinált élete első X évében, amíg nem volt gyereke? Szenvedett? Várt, mint Godot-ra? Vagy mit? Tényleg nem értem...

Nem tudom hányas válaszoló: A kérdés úgy szólt, hogy ha az EGYSZEM gyereked meghalna - ha a szülö a gyerek halála UTÁN öngyilkos lesz, az a (halott) gyerek életét nem befolyásolja semmiképpen!

Ettöl függetlenül én nem lennék emiatt öngyilkos.

"az mi a tökömet csinált élete első X évében, amíg nem volt gyereke? Szenvedett? Várt, mint Godot-ra? Vagy mit? Tényleg nem értem..."

Nos, elmagyarázom neked.Életemnek abban a felében míg nem volt gyerekem, éltem a fiatalok életét, tanultam, randiztam, kerestem a nagy " őt",stb. Fiatal felnőttként családot alapítottam. Gyerekünk született ( csak 1, mert több nem lehetett), aki 19 éves volt, mikor az édesapja beteg lett és meghalt. Meggyászoltam, majd folytattam az életem, dolgoztam. 2 év múlva anyukám is elment. Újabb 2 év múlva új házasságot kötöttem, ami enyhén szólva rosszul sikerült. 5 év múlva szét is mentünk. 2 biztos dolog volt innentől az életemben: a munkám és a gyerekem. (Közben pár éve apukám is elment.)Nem ülünk egymás nyakán, de szeretjük egymást. 100 km-re élünk egymástól,és soha nem raknám rá azt a terhet, hogy mi lenne velem, ha valami baja történne. Nem beszélek erről. Dolgozom, segítek neki ahol tudok. Ő az egyetlen élő rokonom. Testvérem nincs, még unokatestvérem sem.

Kezded már érteni?

16!

A kérdésben nem szerepelt semmi információ, tehát se kor, se az, hogy miért halt meg. Egy csecsemőről van szó, aki bölcső halált halt, egy 12 evesrol, aki rákban halt meg, vagy egy 22 evesrol, aki öngyilkos lett?

Addig a korig valahogy eljutott a gyerek. Ha anyukának ő volt az élete értelme, hiszen nélküle meg alar halni, akkor azt addig rendesen a gyerek tudtára is adta. Ezzel tönkre lehet tenni a gyereket. Így már ertheto?