Milyen érzés ha meghal a gyermeked?

Az egyik legfájdalmasabb dolog, ami történhet veled. Anyukám meghalt hirtelen 29 évesen, a nagymamám a mai napig nem tudta teljesen feldolgozni, kicsit bele is "őrült". Milyen érzés? Szívszaggató, csontig hatoló fájdalom, amikor nem tudsz semmire sem gondolni, csak arra, hogy nincs többé és miért ő, miért nem te. Legalább is neki ilyen. Még ma is el-el sírja magát, ha szóba kerül anyu, pedig már 18 éve halt meg.

Szóval ne akard tudni. Ha pedig esetleg öngyilkosságon gondolkozol, akkor ne tedd. Nem éri meg, és akármit is tett a családod, nem érdemlik meg ezt. Ha depressziós vagy (vagy más betegséged van), ne félj segítséget kérni (akár szakembertől is). Hidd el, lehet még jobb. :) Én is depressziós voltam, de sikerült legyőznöm. Ma már örülök, hogy nem öltem meg magam, pedig volt kísérletem rá.

A legjobbakat kívánom. :)

Több embert ismerek, akiknek meghalt a huszonéves gyerekük, hirtelen. Ők is azt mondják, hogy ennél nagyobb fájdalmat soha nem tapasztaltak és nem is tudnak elképzelni. Egyiküknek néhány évvel később fizikai problémája is lett, amihez az orvosok szerint köze lehet annak az állapotnak, amibe a gyereke halála után került.

Nagymamám a három gyereke közül egyet elveszített. Idős korában is el tudta sírni magát, ha eszébe jutott a kisfia.

Volt, hogy (csakúgy kíváncsiságból) elgobdolkoztam rajta, milyen lenne, ha már nem lennék. Aztán ált az állított meg a gondolatmenetben, hogy "b.sszus, de akkor anyáékkal mi van?", pedig nem az a szuper "anyum a legjobb barátnőm és apalánya vagyok" kapcsolatunk van. Mondjuk nem is hűderossz, de ez lényegtelen. Viszont nem akartam elképzelni, hogy mi lenne velük, talán így át nem élve is gondoljuk, mekkora fájdalom lehet.

Esetleg az Imák Bobbyért című filmet is megnézhetnéd, bár erőse sírós. Egyszerre két témát érint, a másik a melegség, viszont az anyuka szemszögéből is játszódik, ezért több témában is segíthet. Javaslom, hogy nézd meg.

A mi családunkban még régebben volt olyan, hogy valaki idő előtt elment (baleset volt), nem tudom, mennyire lehetett nehéz a szüleinek feldolgozni, de még nagyapámnak (a testvérének) is nehéz volt és szerintem mi sem csakúgy vállrántással fogadtuk, amikor először hallottunk róla.

Lényeg a lényeg, ha esetleg a te agyad jár az öngyilkosságon, ne tedd meg! Soha, de soha, mert nem tudhatod, mit hagysz ki az életből, ahogy azt sem, mekkora űrt hagynál magad után vagy mekkora fájdalmat. Vannak hasonló kérdések, olvass el párat, ahol páran sajnos saját tapasztalatról is beszélnek. És semmiképp se félj segítséget kérni ahhoz, hogy lábraállj!

Édesapám gyerekkorában elveszítette a kisebb testvérét, a mai napig sír, mikor kimegyünk hozzá a temetőbe, pedig 62 éves. Nagymamám 88 éves, 38 éves volt, mikor ez történt, a mai napig nem tud róla beszélni. Ami állítása szerint még rosszabb, mikor állandóan sírt.

Egy közeli rokon elvesztése űrt hagy maga után, amit soha többé semmi nem fog betölteni. Ezzel kell megbirkóznia az életben maradottaknak, és ezt mindenki máshogy teszi. Egy ismerősünk a 32 éves fia halála után egyszerűen feladta, csak ült feketébe öltözve a lakásában, míg el nem sorvadt szó szerint, végül meghalt.

Van, akinek megy tovább az élete, úgy, hogy egész életében kerülgeti a témát, ami iszonyatos feszültség és fájdalom, csak el van leplezve. Feldolgozni, az űrt betölteni, azt hiszem, nem lehet.