Valaki segítene nekem , mert néha már a lányomat sajnálom?

Nem, nem veled van a baj, dehogyis, hanem a három évessel.

Nem kicsit vagy idegbeteg és jó lenne, ha elmennél egy pszichológushoz, mert így tönkreteszed a gyereked életét.

Nevelőanyám ugyanilyen pi..a volt. Mióta végre elköltöztem, rá nem nyitom az ajtót, és már 30 múltam, de máig szorongok, ha valaki hangosabban szól hozzám. Ó, és felnőttként persze ÉN jártam pszichológushoz az ő áltaa okozott szrságok miatt, mert ő sohasem látta be, hogy mentálisan súlyos problémái vannak.

Az én apám is rajtam vezette le..

29 éves vagyok, ha tehetem akkor a közelébe se megyek. Évi 3 pofavizit minél gyorsabban letudva.

Azóta már én is anyuka vagyok, el sem tudnám képzelni, hogy az én lámyomnak is így kelljen felnőnie.

"Amúgy az utcán vagy idegenben is üvöltözöl vele? Vagy akkor mégiscsak képes vagy magadat moderálni, ha rólad gondolnak rosszat mások?"

Áhhhh az ilyenek nem türtőztetik magukat egy percig sem. Naponta látok olyanokat, buszon, utcán, hogy anyuka torka szakadtából üvölt a sokszor még nagyon pici (2-7 éves) gyerekkel, pont leszarja hogy hány ember nézi és hallja. Személyes kedvencem mikor a kiabálástól sírni kezd a gyerek, majd jön a "ha most azonnal nem fogod be a pofád úgy megverlek hogy beledöglesz". És ezt így az egész busz előtt. Van mikor a járdán rohanva nem elég hogy ordít, de még cibálja is a gyereket maga után mert szerencsétlen nem bír olyan gyorsan menni. De ha odamegyek és úgy megtépem, mint ő a gyereket, akkor már megy a feljelentés 😏