Hogyan nyugtathatnám le anyámat úgy, hogy ne vegye észre, hogy én voltam?

16. Neked aztán kellett gyerek. Mi lenne, ha leülnél a gyerekkel, és megbeszélnéd vele, hogy anyának ez plusz munka és ahelyett jétszhatnátok együtt. Az nem nevelés, hogy magadban puffogsz és ha hozzád merne szólni valaki, akkor darabokban lehúznád a WCn, Pontosan olyan kibszott bántalmazó leszel később, mint a kérdező anyja. Ne csodálkozz, ha a gyerekeid felnőttként nem akarnak majd veled szóba állni.

Kérdező: Remélem, hogy már 18 körül vagy. Mindenképp menj egyetemre jó messze anyádtól, ott tudsz koliban lakni. A koli olcsó, diákmelót lehet találni, ösztöndíjat is kaphatsz. Illetve anno nekünk volt egy egyszeri alaptámogatás is. Ha ügyesen beosztod a pénzed, akkor ki fogsz tudni jönni. Ha nem akarsz tanulni, akkor is iratkozz be egyetemre, és menj el helyette dolgozni. Addig is tudsz lakni a koliba és úgy tudom, hogy ha az első félév vége előtt kiíratkozol, akkor nem kell megfizetni az el nem végzett képzést. Pár hónap alatt pedig tudsz annyit gyűjteni, hogy ne legyen gond fenntartani egy albit. Szeretni nem kell az ilyen anyát, ő sem szeret téged. Persze miután otthagyod, majd siránkozni fog, hogy így szeret, úgy szeret, hazaédesget, mert hirtelen "nagyon beteg lesz". Ne dőlj be neki. Én bedőltem anno, és mikor hazamentem, kiderült, hogy semmi baja. Gondoltam, ha már hazamentem, maradok vele egy kicsit, mert én is szerettem őt. Ja. 2 nap után újra jött a lelki terror. És tudod, ez sosem szűnt meg. Már nem járok haza. Remélem, hogy meg fogod tudni oldani a problémát, nagyon drukkolok neked. <3

16os is egy gyerekkínzó és még védi az igazát. "Darabokban lehúzná a wc-n", de beteg... Minek vállal gyereket az ilyen.

Érdekes más kérdéseknél elítélik a pofozkodó szülőket, ez a nő meg veri a gyerekét és lelkileg kínozza, de a gyerek a hibás.

16-os vagyok. Aki rám is rámnyomta a bántalmazó bélyeget, arra meg én azt tudom mondani, hogy a saját traumáit látja bele mindenbe, aminek az alaphelyzete kicsit is hasonlít, és felnagyítja, hozzáképzeli, apokaliptikusra színezi a frusztrációjával. De lehet, hogy mind csak találgatunk...nem?

Azt hiszem, írtam is, hogy kicsi gyerekeim vannak. Nem mondom, hogy ők nem szoktak idegesíteni, de tőlük még túl sok mindent elvárni nem lehet, és nekik sokmindent elmagyarázni sem. Nem, a szintjükön sem. Mert a nagyobb sem tudja még a jobb cipőjét a baltól megkülönböztetni sem, hiába tanítgatjuk már jó ideje, meg másfél másodperc alatt elfelejti amit kérek.

A példákat, amiket hoztam, a férjem csinálta. :D Tudom, hogy a kamaszokkal is sokszor, és hatványozottan ez van, én is trehányabb voltam kamaszként, mert akkor még könnyű annak lenni, mikor nem én iszom a levét. Vele is az a baj, hogy ezeket túl lassan növi ki tapasztalati úton.

Mondjam el, hogy mi a probléma és miért? Hogy ez még sosem jutott eszembe! Ja, de! :D Senkire sem akkor leszek ideges, mikor először mondom neki, hogy mi a probléma, és hogy ezt így ne már, hanem akkor, mikor két-háromszori, nyomatékos, részletesen kifejtett kérésem ellenére is már megint ugyanazt csinálja.

De "minek kellet nekem gyerek". Hát beszarok. Tényleg, egy szülő sem ideges soha, csak én, a sátán. :D

Pont volt egy ilyen "hogy lehet mérgesen szólni a gyerekhez, mindent szelíden kell megoldani, mert mindent meg lehet úgy" ismerősünk. Nem volt gyereke, és kihagyta a képletből, hogy mindenkinek van működő idegrendszere és tűrőképességi határai. Most nemrég lett egy párja, akinek 1 év körüli gyereke van, és az ismerős hiába csak heti háromszor csöppen bele a gyerekkel való életbe (nem élnek együtt), már így is rendszeresen megb....a az ideg (hogy miken vonyít a gyerek, és hányszor felkelti). Én meg mosolygok is rajta, de meg is botránkozom, hogy hogy lehet ennyitől így felidegesíteni magát.

De valószínűleg egy abnormális, utolsó szörnyeteg vagyok, mert normális embernek sosincs elege, és szét fogom verni a gyerekeimet. Igen... :D

Ja, és én sem azt írtam, hogy a kérdező anyját teljesen meg lehet érteni, és tök oké, hogy veri meg rettegteti a kérdezőt. Tökre nem oké. Csak arra figyelmeztettem, hogy akut helyzetben, különösen hogyha tényleg mulasztott, ne próbálkozzon a nyugtatgatással, mert csak olaj lesz a tűzre. Helyette az lesz a valamennyire megnyugtató, ha gyorsan ugrik és megcsinálja.

Az általános őrület semlegesítésére nem tudok tanácsot adni.

"Azért a mama reakciója is túlzás picit"

Meg néhány válaszolóé is! :D