Hogyan nyugtathatnám le anyámat úgy, hogy ne vegye észre, hogy én voltam?

Van- e rendszer abban, amit tőled kér? Mondjuk ha a hét azonos napján mos, akkor vidd ki a mosnivalót előtte.

Ha ilyen ötletszerűen csapong, akkor csak a hozzá idomulás segít( tapasztalat) Csak kettőtökből áll a család? Ha van más is, ők hogy jönnek ki vele?

Jó, anyád ideggyenge és gáz, a verés pedig borzasztó, ez így van.

De pont az a konkrét példa, amit leírtál, nem a "jaj, hát elfelejtettem a szennyesbe vinni a ruhát, csak lebsztam a szobában, anya, de ezen mit húzod fel magad, nyugi mááár, csak lazán" kategória. Hanem a "nem igaz, hogy még erre se vagy képes, csoda, hogy nem szarsz a szobádba" kategória.

Én nem viselkedem ilyen idegbetegként, de családosként, 2 kisgyerekkel benne vagyok abban az élethelyzetben, hogy gyakorlatilag évek óta ki se látok a folyamatosan újratermelődő házimunkából (még úgy sem, hogy nálunk azért a férjem is csinál valamennyit), és ha valaki annyira beleszarik, hogy még a minimumot sem teszi meg, és ezzel csinál nekem plusz munkát, rosszabb napjaimon fel tudnék robbani. Hogy mi a tökömért kell a szobában levenni a zoknit? És otthagyni? Miért nem lehet azt az egy évben kétszer használt szart visszarakni a helyére, miután elővette? Miért kell kinthagyni az asztalon, az útban? Miért kell a tányért kajamaradékkal együtt bekúrni a mosogatóba? Miért nem lehet előtte legalább kikaparni? Ezek a dolgok a tele pohár utolsó utáni cseppjei. Hiába "csak egy perc", nekem volt már ötmillióhatszázhuszonhárom perc munkám, és egy rohadt másodperccel se csináljon nekem senki többet. Neked "csak egy perc", csináld meg te, ne sózd rám.

Na, ha ebben a helyzetben még nyugtatgatni próbálna valaki, azt darabokban lehúznám a vécén. Egyetlen olyan reakció van, ami valamennyire megnyugtat: az, ha azonnal indul, és kiviszi a szennyesbe a ruháját (szemforgatás, pofavágás, sóhajtozás nélkül), esetleg még odavakkant közben annyit, hogy "jaj, bocsi".

Szóval ha beszélni akarsz anyáddal, hogy ne legyen már idegbeteg, azt ne pont egy ilyen szennyeses esetnél tedd, mert még kettéválaszt, mint egy tojást.

Ami tényleg ilyen egyértelműen a dolgod lenne, mint a szennyesed kivitele, ahhoz használj noteszt, bár többnyire elégnek kéne lenni annak, ha van szemed, és kinyitod.

Fogod magad, és egy nyugodt helyzetben, amikor épp nem ideges, szólsz neki, hogy béna vagy, elfelejtesz dolgokat, úgyhogy csináljátok más rendszerben. Fogsz egy füzetet/blokkot/táblát/akármit, kijelölsz neki egy mindkettőtök által jól hozzáférhető helyet, és kinevezed feladatfüzetnek. Onnantól kezdve anyád írja fel oda a feladatokat, vagy ha erre nem hajlandó, akkor felírod te, mihelyst mondja. Így nem fogod elfelejteni őket.

(Modern változata a megosztott to do list, vannak erre applikációk már.)

"Az anyjának nem a problémamegoldás a célja, hanem a lélekgyilkolás!"

Te csak tudod... Honnan is? Írt ilyet a kérdező? Nem mintha ő tudhatná, de hogy te végképp nem, az biztos.