Szüleimnek megalázó, hogy dolgozni fogok? Mit csinálnátok a helyemben?
Miattuk jöttem arra a szakra, amire (jogász). Mert hogy ez mennyire jó, család mellett is lehet csinálni könnyen, kevés munkával is jól kereshetek stb. Viszont velük ellentétben engem ez a szakma egyáltalán nem érdekelt, ezt már éreztem az első évben is. De várjak még, majd a hatályos jog már sokkal "izgalmasabb" lesz, az majd tetszeni fog. Nem így lett, a római jog és a poj. miatt is csúsztam. Azt érzem, hogy semmi értelme ennek, mert már az elején sem szerettem, most meg már annyira utálom, hogy ha valami csoda folytán diplomát is szereznék itt, biztos nem ebben helyezkednék el. De akkor meg feleslegesen szívatom magam 5+X évig.
Olyat szeretnék tanulni, ami érdekel, amiben látom a jövőmet. Ők viszont a pénzzel tartanak sakkban, hogy ha kiiratkozom, passziváltatok, többet egy forintra ne számítsak tőlük, nem fognak rezsit, tandíjat és egyebeket sem fizetni, oldjam meg. Itthon érettségivel nem nagyon találnék szerintem olyan munkát, amivel keresnék annyit, hogy megéljek, fenntartsam magam, plusz még legyen erőm és időm egy levelező képzéshez is.
Jött most egy lehetőségem, Ausztriában dolgoznék egy szállodában, mint recepciós. A fizetés sem rossz, még kinti viszonylatban sem, valamint szállást biztosítanának, így azon is spórolnék. Ez azért lenne jó, mert egy ideje már gondolkozom azon, hogy esetleg Bécsben tanuljak tovább... Viszont, hogy az ottani egyetemre jelentkezzek, C1 nyelvvizsga kell, nekem a B2 van, voltam kétszer felsőfokún is, de nem sikerült, utána pedig elkezdtem az egyetemet és a nyelvtanulás háttérbe szorult. De így könnyebben tornáznám fel a németemet is, valamint nem az lenne, hogy állandó stresszben vagyok az egyetem, vizsgáim miatt, mellé a szüleim nyomásával is küzdök. Hanem picit a magam ura lehetnék, önálló lennék, nem az lenne, hogy a boltban írom az üzit, hogy utaljanak már zsebpénzt, mert üres a hűtőm, de a számlám is... És tényleg unom már, hogy heti 10-20 ezer forintokért könyörgök, mert szerintük az egy hétre bőven elég, osszam be, oldjam meg.
Elmondtam nekik is, kiakadtak, hogy gyönyörű leszek, jogi karról megyek vendégmunkásnak és hogy nem azért taníttattak, fizették a különóráimat, hogy másokat szolgáljak ki, meg én álljak a ranglétra alján. És hogy ők ezt nem is hallgatják tovább, nem is akarnak tudni erről, így legalább a családnak, barátainknak őszintén mondhatják, hogy nem tudják, mi ütött belém. Aztán jött az, hogy ne is számítsak rájuk, ha hazajönnék majd.
Viszont én itthon, Magyarországon nem látom a jövőmet, nem érzem, hogy érdemes lenne maradnom. 23 éves vagyok, a legtöbb barátnőm, barátom már külföldön van, vagy tudatosan úgy tervez, hogy belátható időn belül elmehessenek. Akár ösztöndíjjal, akár már diplomával a zsebükben, akár munkát keresve. És egyáltalán nem a tanulatlan rétegről van szó.
Közben bánt a szüleim hozzáállása, meg tényleg mi van akkor, ha mégsem boldogulok egyedül, nem úgy jön ki a lépés, ahogy számítok rá? Tanácstalan vagyok, mert mennék, nagyon szívesen, de nem úgy, hogy minden hidat felégetek magam mögött.
23 éves vagy lépj és azt csináld amit szeretnéd.
Nem kell a szüleid álmát magadra erőszakolnod.
Majd megbékélnek.
Kicsit meg késett nálad ez a kamaszos lázadás. Fejben dől el minden, te pedig eldöntötted, hogy utálod a jogot, és szenvedsz. Alig fizetnek meg pálya kezdőként, és ez számodra probléma. Értem, de minden szakmánál ki kell járni a ranglétrát. Amúgy meg, egy sima körzeti jegyzőként is keresnel annyit, mint pincérkedéssel ausztriában. Csak itt 8-16-ig dolgozol péntekem meg 13-ig és szabadok a hétvégéid.
Néhány hónap pincérkedés után majd rájössz mennyi idióta vendég van.
Te azon kevesek közé tartozol, akiknek a szülei minen feltételt biztosítaniak a tanuláshoz, úgy hogy neked csak tanulnod kéne... Én és nagyon sok szaktársam úgy végeztem el a gépészmérnökit, hogy mellete diákmunkán heti 3-4 napot dolgoztam, és még is top 10-be végeztem. A szüleim 0 ft-al támogatták az egyetemi éveimet, sőt még a ruháimra is magamnak kellett megkeresnem a pénzt, ahogy jogsira is.
Aki félbehagyga az egyetemet, az szinte biztosan nem fogja folytani. Csak nézz szét a környezetetbe. Most 23 vagy, kimész 4-5 évre külföldre és dolgozol betanított munkásként, majd haszajössz és rájössz lehet folytani kéne a sulit, de közben családod lett. Na ebben az estben szinte biztosan csak terv marad. de ha be is fejezed, túl öregleszel pálya kezdőnek és nehezen fogsz munkát találni. Ami pedig tovább rontja a munka keresésedet az a külföldi béredből adódó életszinvonal, amit pálya kezdőként nem fogsz tudni tartani...
2013-ban a kezdő bérem 250000 ft-volt, most meg 1.200.000 ft, persz gondolom ügyvédként jóval többet is lehet keresni. Mérnökként ez egy elég jó fizetésnek számít.
Mindenképp menj! Egyelőre azért ne hagyd ott végleg az egyetemet, passziválj egy-két félévet, maradjon meg az egyetem befejezése B tervként. Én is jogi egyetemet végeztem, 5. évben mentem ki 1 évre Angliába éttermi munkára, közben nyelvet tanultam, világot láttam, majd hazajöttem, lediplomáztam, jogi területen dolgoztam több évet, de most hagyom el a pályát, mert sosem éreztem igazán azt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, nálam is főként családi elvárás volt az egyetem.
Egy év rengeteg idő, jót fog tenni, ha kiszakadsz egy kicsit a mostani környezetedből, és egy másik perspektívából látod majd az eddigi életedet.
Kint igyekezz minél több tartalékot képezni, ha mégis hazajönnél, és szüleid valóban megvonnák az összes támogatást, ne 0-ról indulj. De fel lehet venni akár diákhitelt is a további tanulmányaidhoz. Egyetértek azokkal, akik azt írják, hogy a szüleid idővel megbékélnek majd, ha látják, hogy kint talpraesetten, ügyesen megállod a helyed. Érthető valahol a kezdeti sokk a részükről, el kell engedniük azt a képet rólad, amiről évek óta ábrándoztak. De neked a saját életedet kell élned, ha menni szeretnél, menj, de legyen B terv.
"Véletlen se a szüleidre, akik ismernek."
Anyámból a saját anyja csinált pszichiátriai beteget a túlzott irányításával, nem minden szülő jó szülő.
Hát a szüleidnek fogalma nincs a jogádz szakmáról Család mellett? Kevés munka? Jó keteset? Hat egyik sem, ha csak nem tol alád valaki egy bejaratott jogi irodát.
Passziváltass,menj külföldre, aztán meglátod majd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!