Hány évesen költöztél el otthonról, milyen hatással volt ez a kapcsolatodra a családoddal?

16 éves koromtól kezdve nyaranta bébiszitter voltam más országokban nyelvtanulás miatt. 18 évesen már külön éltem.

Anyummal sokkal jobb lett a kapcsolatom. Apám addigra külön élt tőlünk másik országban.

Engem nem viselt meg. Mindig is önállóbb és érettebb voltam, mint a többiek.

Nálam ez alapvetően összetett dolog.

18 évesen kerültem el kollégiumba. Első években kifejezetten rossz hatással volt szimplán az, hogy én inkább éjjeli bagoly életet éltem míg a családom a 9-kor takarodó van és reggel 6-7 között kelni kell mert csak életmódot élte.

Ami már csak azért is vicces, mert az alkoholista apám végig dögölhette részegen a napot, de engem azért felvertek hogy 10 óra van, meddig alszol még.

Eleinte csak azért jártam haza mert kollégiumban mindig 3-4-en voltunk, soha nem volt semmi privát zónám. Aztán már otthon se nagyon.

Később elkezdtem diákmunkákat csinálni, utána meg elkezdtem dolgozni azóta nem nagyon megyek. Most felnőttként főleg nem. Azt se tudom mit csinálnék "otthon".

22 múltam, nagyjából csak bejelentettem, hogy megyek, és léptem.

Alig vártam, hogy végre elmehessek, de csak addigra tudtam annyi pénzt összeszedni, hogy véletlenül se kelljen hazakuncsorogni magam (bár a híd alá előbb mentem volna).

Nevelőanyám OCD-s, és még egyéb pszichiátriai beteg, passzív-agresszív konfliktuskezelő, emellett ha bármi nem úgy volt, ahogy ő gondolta már ment a hiszti, sértődés, hetekig csenddel büntetés, stb. Apám meg asszisztál ehhez azóta is.

11 éve jöttem el, azóta lényegében évente 1-2x látogatok haza.

A családom "többi részét" hagyjuk, ők meg képmutatóak, a másik háta mögött kibeszélnek mindenkit, notórikus hazudozók.

Egyetlen értelmes ember vagy közöttük az unokatestvérem, ő is jó messzire költözött onnan.

26. Igen, tudom, hogy kva gáz, de ilyen pesti albi árak és fizetések mellett nem volt könnyű. Végül a covid miatt lementek kicsit az árak és én is munkahelyet váltottam jobb fizetésért. Szobát béreltem. Ma már a párommal élek, aki jobban keres és többet fizet bele a dolgokba.

Végre szabad voltam, nagyon boldog voltam. Annyira jó volt, hogy senkinek nem kellett semmiről sem beszámolnom. Elmentem bulizni, reggel értem haza, nem érdekelt senkit. Úgy osztottam be a házimunkát, ahogy akartam. Dehogy hiányoztak :D Nem is találkoztam vekük egy ideig, pedig fél órára laktak. Végre aludni is tudtam, mert a lakótársam a szüleimmel ellentétben nem zajongott. Eufória volt nagyon :D Aztán lenyugodtam persze és elkezdtem haza is járogatni, havi 2x megyek általában. Ez az élet természetes rendje, hogy a gyerek elköltözik otthonról.