Megbuktam egy tárgyból. Mit mondjak, ha anyám kérdezősködik?

"Úgy azért elég necces jó eredményt hozni, hogy hétköznap végzek az óráimmal 4-kor, du. 5-re megyek dolgozni"

Az van, hogy ezrek végzik el munka és család mellett e felsőoktatást, jó eredménnyel. És nem, nem kevesebb a követelmény (mi pl rendszeresen vizsgáztunk a nappalisokkal, fogalma nem volt a tanárnak, ki estis, ki levelezős, ki nappalis)

#41 Ja, csak azt felejted el, hogy egész más nappali mellett gyakorlatilag teljesállásban lenni, mint levelező mellett. Én voltam olyasmi helyzetben, mint a kérdező, jelenleg meg a mestert csinálom levelezőn, munka mellett. Az utóbbi könnyebb, mert nem olyan, mintha lenne két főállásom egyszerre.

Én nappali alatt egy időben úgy dolgoztam, mint a kérdező, csak azzal az eltéréssel, hogy hétvégén is, nem pedig 0-24 figyeltem egy demens időst. Szóval nekem lazább volt. Holott nekem is rázós volt. Azért fényévekkel nehezebb úgy jól teljesíteni, hogy úgy néz ki minden hétköznapod, hogy suli-meló-jobb és ritkább esetben 5-6 óra alvás, azt meg el se akarom képzelni, hogy milyen lehet mellé hétvégente arra figyelni, hogy a mamád ne gyújtsa magára a házat. Konkrétan arra van időd, ami az utazásba, lyukas órába belefér. Az meg arra elég, hogy hozz egy hármas átlagot, meg ne nagyon bukj meg. Jó, tudom, itt gyakorin mindenki 3 óra alvásokkal, 10 állás mellett tolja kitűnően az orvosit, de vannak átlag emberek, átlag képességekkel, mint pl én meg a kérdező...:)

Na a mester, levelezőn egyszerűbb. A hétköznapjaim úgy néznek ki, hogy hétköznap meló, házimunka, egy tanulás, egészséges alvás-mennyiség. Hétvégén meg oktatás (és sokkal lazábban veszik a jelenlétet, legalábbis nálunk, mint anno nappalin). Jobban magadra vagy hagyva, de legalább te osztod be az idődet. Nekem pl nappalin volt, hogy csak ppt felolvasás az óra, de ilyen nehéz szórótárgy, számolásokkal. Időpocséklás ott ülni, az is effektívebb, ha magam próbálok rájönni, de van katalógus.

Szülőként az igazat szeretném hallani.

Diakként én is őszinte voltam otthon, volt is bizalom.

Ráépülős tárgyból megbukni nagyon szívás, főleg mivel a folytatás csak nehezebb lesz.

"most vegyük így, hogy nem lesz javító, amúgy is, lehet jobb így, hogy a ráépülős anyagot nem pár nap alatt, rövidtávú memóriával csinálja meg kettesre"

még mindig nagyon nem akarsz átmenni belőle, akkor nem is fogsz.

Ráépülős tárgy, most megcsinálod, aztán majd előveszed és megtanulod rendesen. Ez nem mentség, hogy MEG SE PRÓBÁLD.

Én még mindig azt mondom, hogy őszinteség, pláne, hogy anyagilag anyád tartja neked a hátát, ennyig joga van tudni.

Nagyobb probléma lesz ezt akkor benyögni, amikor valóban csúszol.

A 42-vel egyetértek. A nappalis tanárok java paraszt. Volt félárva csoporttársam meg olyan aki árvának is számíthatott volna, mert a szülei lexarták, ki is rakták a szűrét. Mindkettő: Dolgoznia kellett, hogy rezsit, lakbért fizessen, kajája legyen.

A tanárok meg verték a nyálukat, hogy hát ez mi, hogy ennyit hiányzik ez a két gyerek, a munka nem kifogás...

Úgy lettek beállítva, mint két lusta lógós majom...

Illetve annak ellenére, hogy a nullára lett pontozva a 2. oldalon írt kommentem...

Azért ez nem általánosítható mi a helyes, helytelen kérdés.

Oké, hogy az őszinteség jó, de ez egy EGÉSZSÉGES kapcsolatban működik.

Lehet a kérdező akármikyen türelmes és őszinte, ez úgy működik, ha az anyukája is végighallgatja, meg akarja érteni, és meg is érti.

A leírtak alapján viszont nem erről van szó. Kb arra kéne rávezetnünk a kérdezőt, hogy hogyan kéne egy bizonyos felfogású és habitusu embert gyökerestül megváltoztatni, hogy másképp álljon a dolgokhoz, ami, valljuk be, a fotelből, ismeretlenül, egy snonim fórumon, nulla háttérinfóval lehetetlen.