Lányok, nők! A ti apátok is örökké kislányként kezel titeket? + Csak az enyém változott meg rossz irányba, ahogy idősödik?

Közel 22 éves vagyok, rajta vagyok az álláskeresésen. Elköltözni nem tervezek, nem fogok nyomorogni, állatokat nélkülözni, miközben itthon van szobám, miénk a lakás, jó a környék, olcsó fenntartani és tudok spórolni.

Egyetlen szépséghiba, hogy apám túlfélt. Gatyaszárítás miatt ment a konvektor, ő meg alsónadrágban volt, a lakásban pedig túl meleg. Mondta, ha akarom, bukóra kinyithatom az ablakot. Mindkét szárnyat kinyitotta, láthatóan ellenőriztem (van-e poloska), aztán visszacsukom az egyik, másikat mindjárt, erre rám szól, hogy azt mondta bukóra. Felállok egy sámliszerű darabra, amire évek óta felállok ilyen célzattal, ő is tette, erre most mondja, hogy ő soha, veszélyes, legyen már eszem, és még két percig papolt, hogy miért veszélyes, aközben is, hogy levettem neki azt a dolgot, amiért felmásztam (fél méter sincs). Sokszor olyan dolgoknál szólal meg, amiknél baromi nem kell, mintha évekkel fiatalabb lennék, aki még útmutatásra szorul. Nem veszem fel a telefont, mert nem látom, mert éppen csinálok valamit, és lecseszi a fejemet, hogy miért nem tudott elérni, miért van az a kibszott telefon. Semmi fontos, eszébe jutott valami, vagy meg akart kérni, ugorjak le a boltba. Sosem küld sms-t, de felháborodik, hogy miért nem vagyok elérhető. Egyébként kb 5-10 percen belül látni szoktam, és rögtön visszahívom. Szeretem meg minden, de úgy érzem, amikor gyerek voltam nem volt ennyire túlféltő, mint most, pedig akkor is elmondható volt róla. Nem értem, miért változott ez nála. Ettől független én megyek a saját elképzelésem szerint, meg egyik fülemen be, másikon ki, csak idegesítő tud lenni.

Utóbbi kérdésem. Régen teljesen más volt. Ő tanított engem jómodorra, ehhez képest mostanra nem ritka, hogy előjön belőle a tahó paraszt. Figyeljünk másokra, legyünk tekintettel a másikra, kerüld/engedd el a másikat, stb. Mostanra pedig simán megáll pl a piacon az út közepén, majd őt kikerülik, le-zarja (ezt így hangosan mondta is). Valamin mérgelődik, elkezd hangosabban beszélni, szidni az idegeskedés tárgyát, témáját. Elkezd nekem kritizálni egy teljesen idegen embert, aki pl furán öltözködik, vagy kövérkés és kissé előnytelen ruhákat vesz fel, vagy hogy az a nő pár éven belül bálna lesz... Pedig messze nem tökéletes, van pocakja. Nekem kínos, amit csinál. Ha meg csitítani próbálnám, még neki áll feljebb és egész nap velem veszekszik, duzzog. És ő sosem kritizál, csak véleményez. 55 éves, nem öreg. Ismerősöm az anyjával tapasztal hasonlót, hogy az utóbbi években mennyire kifordult magából, kritizál, káromkodik, stb. Ez miért van? Fejben (elvileg) nincs baj, mégis nagyot változott - előnytelenül.