Hogy kezeled, ha a szüleid szerint nincs semmi bajod, miközben nagyon rossz időszakban vagy?
Tök mindegy mennyire vagyok rossz helyzetben anyám mindig azt mondja hogy "te azt sem tudod mi az a probléma", apám meg hogy "jaj ne csinálj úgy mintha neked annyira rossz életed lenne". Azóta nem is mondok el nekik semmit persze akkor meg az a baj...
Csak nagyon szomorú vagyok hogy pont a szüleim azok akiknek nem sírhatom ki a bánatom, akik előtt nem élhetem meg az érzéseimet.
Amúgy már felnőtt vagyok ha valaki szerint csak tinihiszti lenne minden problémám :D
Hát, az nem felnőttes, hogy azzal foglalkozol, a szüleid mit gondolnak valamiről, amit ők nem tapasztalnak meg.
Anyám is ilyen volt: nem érdekel, hogy győzködjem már, és arra sem reagálok, ha ő panaszkodik az életéről.
Egy szakembertől kaphatsz eszköztárat, a belső érzelmeid kezelésére és hogy hogyan kommunikálj velük.
Sajnálom, hogy kijött, hogy nem szerettek a szüleid. Érvénytelenítik a problémádat, nincs létjogosultságod. Az ilyennek nem lenne szabad megtörténnie. De lehet rajta változtatni. Mindig az megy szakemberhez, aki szenved, nem az, aki miatt szenvedünk. Egyedül nem fogsz tudni ezzel mit kezdeni.
Ezt hívják generációs különbségnek. Nekik a te korodban teljesen más gondjaik voltak, ezért nem tudják átérezni, hogy neked most milyen. Valószínűleg azért, mert ami akkor nekik komoly kihívás volt, az nálad most adott.
Másrészt felnőtt vagy. Lehet az is, hogy azt gondolják, hogy nem pusztán panaszkodni szeretnél kicsit, hogy könnyíts a lelkeden, de a megoldást is (még mindig) tőlük várod. Elképzelhető, hogy ezért reagálnak így, mert pár jótanácson kívül ők már nem tudnak/akarnak egy felnőtt embert támogatni.
Egyszerűbb lenne, ha a barátaiddal beszélnéd ezt meg, akik hasonló cipőben járnak, és esetleg tapasztalatuk is több van, mert nekik sikerült átlendülni ezen.
#4 Hát ebben is van valami amúgy, mert anyám tényleg olyan típus, hogy neki aztán ne adjon senki feladatot, mert neki így is már rengeteg van és nehogy foglalkoznia kelljen valamivel vagy valakivel saját magán kívül.
Amúgy már rég nem beszélek velük semmi bajomról, pont emiatt, de ez se jó nekik, neheztelnek rám, amiért nem tudnak rólam semmit.
#3 és #5 köszi a választ, ilyenek lehetnek a háttérben.
Nagyszüleim abban nőttek fel, hogy időnként háború vagy forradalom volt, kommunizmus, hiánygazdálkodás, jegyrendszer. Nekik a probléma kb. ott kezdődik, hogy veszélyben az életük, üres a kamra, nincs pénz és a kertben sem terem meg semmi.
Szerencsére más lett az élet, remélhetően marad is így, az országban legalább béke van, kollektívan közvetlen életveszélyben nem vagyunk.
Ettől még a mostani generáció problémái ugyanúgy valósak, ugyanúgy fontosak és komolyan veendők. Igen, nekik kellene változni, de erre minimális az esély. Számukra azzal hogy van hol laknod, van mit enned-innod ki van maxolva az élet, az ő generációjának az érzelmi intelligenciája (néhány üdítő kivételtől eltekintve) tart a nullához. De azt az időszakot amin ők átmentek csak így, 0 EQ-val lehetett ép ésszel átélni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!