Hogy kezeled, ha a szüleid szerint nincs semmi bajod, miközben nagyon rossz időszakban vagy?

Én is ebben a helyzetben vagyok, engem személy szerint idegesít hogy nem vesznek komolyan, de magamba eltemetem és megfogadtam én megértőbb leszek.

Jaj 20, emlékszel, nemrég még rólunk beszéltek ugynígy. Pfuj, de undorító volt!!! :)

Kb. így nőttem fel, aminek az lett a következménye, hogy alig tudnak rólam valamit. Ha folyamatosan azt kapod a problémáidra már kiskorodban, hogy nem érdekel, oldd meg, akkor egy idő után egyszerűen rájössz, hogy felesleges elmondani őket.

22-es! Nem emlékszem. Nekem senki nem vett semmit . A mostani mércével. Mindent megbecsülök s mindennek nagyon örülök a mai napig. Nem mint a mostani "gyerekek".

Annak nem tudnak örülni ami van. Jól megfogalmaztam... . A fuatalságuknak, az egészségüknek. Majd ha ezek elkopnak x év alatt, rájönnek, hogy milyen butuskák voltak. A kérdező is nyithatna az anyukája , apukája felé. Akár a többi egoista fiatal. Anyukáját minden nap kérdezze. Menjen vele orvoshoz , ha a mama megy. Menjen vele vásárolni. Ha otthon lakik s ez nem csak a kérdezőre vonatkozik, ajánlja fel, hogy ma én vásárolok én fizetek.

24, kár, pedig az összes vekengő vénasszonytól ezt hallgattuk. Okuk pont úgy nem volt rá, ahogy a mostaniaknak sincs. Már azokban az időkben is csak önnön ostobaságukat bizonygatták vele. Vissza tudnak nézni a saját életükre, majd f.aszán nekiállnak általánosítgatni. És osztani az eszet, ahelyett, hogy észrevennék, végre neki kellene állni tudást gyűjteni. Tudást mondtam, nem okoskodást. Akkor végre leesne a hályog a szemükről, és legalább az út vége felé már nem nyomorítanák tovább saját gyerekeiket. Nem zsarolnák őket érzelmileg, ha már segíteni sosem "tudtak", legalább nem ártanának.

27, hát hogyne lenne, nem kapott semmit, de annak aztán hogyan örül. Én azért nem pszichológust ajánlottam neki hanem önmaga fejlesztését, mert szerintem az első tapogatózó kérdésnél leharapná a szakember fejét. Ő valamit esetleg torzan lát? :)

29, tudnék mesélni az osztálytalálkozóinkról. Sokszor a székről tudnék lefordulni a hasonszőrűekkel együtt, fél osztályunkból mintha öreganyáink szólnának ki. Döbbenet! :)