Ha zh időszakban nagyon rossz zh-im lesznek (lehet egyes) az még behozható vizsgaidőszakban? Orvosi

Hihetetlen, hogy be tudtál jutni az orvosira, s most meg egyik előadáson sem értesz semmit. Ez valami költői túlzás, vagy tényleg igaz?

Mindenesetre ha néhány tárgyból esetleg elégtelened lesz ebben a legelső félévben, akkor még van esélyed összeszedni magad. Egy elszúrt félévet még helyre lehet hozni. Arra vigyázz csak, hogy az első két félévben meglegyen a tanulmányi- és vizsgaszabályzatban előírt kreditátlagod, különben átraknak költségtérítésesnek, ami orvosi esetén elég csillagászati tandíjat jelent.

Én a jogon az első félévben úgy el voltam keseredve, hogy azt el sem tudod képzelni. Én is azt mondtam, hogy nem értek semmit, nem megy ez nekem, sosem fogok tudni ennyi tanulni... sorra írtam a borzalmasabbnál borzalmasabb zh-kat. Tiszta depressziós lettem.

Azt mondtam magamnak - a szüleimmel egyeztetve -, hogy mivel év közben úgysem tudnék másba belekezdeni (ötletem se volt, mibe), maradok egyelőre az egyetemen, csinálom félgőzzel, de nem számít semmi, mert úgyis otthagyom majd, amint lehet. Ezt az évet meg arra használom, hogy addig kitalálom, mit akarok, a következő évben meg elkezdek mást. Sokkal többet törődtem azzal, hogy hova mehetnék, mi érdekel, mint az egyetemmel. Újra elkezdtem színházba/moziba, stb. járni. Megnyugodtam, mert "nincs semmi, ha megbukok, teljesen mindegy."

Na, ahogy emiatt a döntés miatt megszűnt a kezdeti stressz, elkezdett minden működni. Vicces volt nagyon. A vizsgák mind meglettek valahogy (bár nem jó jegyekkel), amin már eleve meglepődtem, mert igazából nem is készültem rájuk, minden mindegy alapon. Viszont emiatt második félévben tettem még egy "nekifutást", hátha. És mit ad Isten, semmi gond nem volt. Megszerettem. Sokkal jobb is lettem benne, és természetesen maradtam. Szerencsére az égvilágon semmi jelentőségük nem volt később az első féléves jegyeknek, és az összeredményem nagyon szép is lett.

Magyarul az van szerintem, hogy az ilyen kemény egyetemeken az embert (nálam legalábbis így volt, szóval engem mindenképp) olyan sokk éri a legelején a középiskola után, hogy teljesen kiborulunk, kilátástalannak tűnik minden. Nem vagyunk hozzászokva, hogy rossz jegyeket kapunk, hogy nem megy valami, hiszen aki ilyen helyre bekerült, vélhetően előtte jó tanuló volt, és megszokta, hogy mindig ő az ötös, az ügyes, a "példa". A kudarc ehhez képest meglep és elkeserít. Márpedig egyetemen nagyon nem jellemző, hogy bárki színötös lenne, és nem fogják az ember buksiját megsimogatni egy jó "felelés" után. Egyszerűen ez már nem erről szól, de ezt először meg kell érteni ahhoz, hogy az agyunk erre át tudjon állni.

Viszont, nekem csodákat tett az, amikor elmúlt a stressz, mert már nem érdekelt. És érdekes módon akkor kezdett el érdekelni ténylegesen. :D

Nehogy megfutamodj!!! Szükség van jó orvosokra, ha bejutottál, akkor mostmár ne add fel olyan könnyen. Sajnos sokan úgy mennek orvosira, hogy nem tudják mivel jár, pedig ott aztán seggelni kell. Két barátnőm is oda jár, az egyik nagyon szorgalmas, és elég jól bírja, a másik már csúszott egy fél évet, de ez orvosin elég gyakori.

Ha most ez így sikerült, akkor majd a következőre tudod, hogy mit hogy kéne tanulni, te is írtad, hogy nem annyit tanultál, mint kellett volna.