Van olyan szülő-gyerek kapcsolat, ahol a szülő "pattintja le" a gyereket, nem a "gyerek" válik le (15-21 év között)? Miért?

Mint azt is, hogyha pl Down-kóros lesz a gyerek, azt is megtartja és felneveli, nem fogja egy árvaház lépcsőjére lerakni - vagy de, miután rájött, milyen kva nehéz egyedülállóként egy beteg gyerekkel.

Azért egyedülálló, mert sajnos sokszor apuka rájön, hogy nem pálya ez, és kilép az életükből.

A gyt-t utalja (HA), anyuka meg oldja meg egyedül a fejlesztést, gondozást, etc.

De a súlyos értelmi sérülteknek létezik gondozóház, ahová beadhatod, és akkor nem mész tönkre idegileg, plusz nem abból áll az életed, hogy éhbérért próbálsz dolgozni, meg mellette a teljesen "növény" gyereket gondozod.

Nem baj, ez is egy út, és nem ítélek el senkit, aki pl ilyen intézetbe adja a gyerekét - ha már nem vetette el időben.

Azért a Down-osok közül is sokan dolgoznak, itt nálunk a Tescóban is van egy ilyen srác. Ha beteg gyerekem lenne is mindenképp motiválnám hogy ne csak itthon üljön egész nap. Aki a házból nem tud kilépni, az is megtanulhat készíteni valamiket, írhat könyvet, főzhet be lekvárt, mittudomén. Nem is csak a pénz miatt, bár sokaknak az sem mindegy. De normális helyeken a fogyatékkal élőket is próbálják minden erővel intergálni a társadalomba.

Akit meg tényleg nem lehet, azt otthonba lehet adni. Vannak jók is, ahol hasonló fiatalokkal lehet legalább.

#29: te öngyilkossággal zsarolod a szüleidet, hogy tartsanak el.

Nem a gyerek kérte, hogy megszülessen, de ez nem indok arra, hogy egy életen át eltartsanak.