Tényleg igaz ez a mondás, hogy "a gyerekeinkkel annyit szenvedtünk miközben felneveltük, és amikor kirepülnek le se tojnak minket"?

Szia anya :D

Az én anyám szerint is csak egy teher vagyok, de legalább van kit irányítani meg levezetni rajta a feszkót. Amikor meg elkezdtem nem elmondani neki semmit, mert tudtam, hogy amíg gyerek vagyok, akkor vagy megver miatta, amikor már nagyobb, akkor "csak" leb.aszni és elmondani mennyire nem jól csináltam mint általában semmit nem csinálok jól, akkor meg az volt a baja, hogy én soha nem mondok el semmit neki. Na vajon miért baz.dmeg?!

Aztán hát igen elköltöztem otthonról, azt is csak későn sajnos mert nem volt rá elég pénzem, na de mégis miért akarok elmenni, nem is tudok se főzni se takarítani, se alkalmazkodni egy lakótárshoz, meg akkor nem tudok majd pénzt spórolni blablabla... Aztán nagy szívfájdalma ez hogy már nincs a kezében a kontroll, eljött az új albérletbe és alázott a lakótársam előtt, hogy mennyire rendetlen vagyok meg milyen szar ez a lakás meg bénán teregettem ki a ruhákat meg mit tudom én... Most egy hónapja át se mentem hozzá és kérdezgeti miért nem jelentkezek kell aggódnia? Hát már későn aggódsz bas.zki, legszívesebben soha többet nem néznék feléd...

Akinek jó szülei vannak szerintem az szívesen beszél velük és látogatja meg őket gyakran.