Sorstárs apák, elvált szülők! Mit tennétek ebben az esetben?

Ebben a sztoriban nem a gyerekre kell haragudni, nem az o hibaja volt.

Honnan is tudta volna?

Ha ez nem kitalált történet:

Elöször megpróbálnék a gyerekkel kapcsolatba lépni, megismerni, az odaköltözésröl egyelöre szó sem lehet.

Ha úgy tünik, a gyerek normális, tényleg akarja a kapcsolatot, akkor a mostani feleségemmel megbeszélném, neki mi a véleménye, ugyanis egy számára idegen kamaszt beköltöztetni eléggé megterhelö dolog lenne.

Emellett a gyerek nem költözhet csak úgy hozzád, ehhez elöször a bíróságon kell kérni az elhelyezés megváltozatását, és csak a határozat után jöhet hozzád a gyerek.

De feltételezem, a mostani költözési vágyának az az oka, hogy az anyja nem engedi meg, hoyg azt csináljon, amit akar (ami kamaszok esetében eléggé érthetö a legtöbb esetben), és azt hiszi, nálad mindent meg fogsz engedni örömödben, hogy visszajött hozzád.

Szóval ez lassaú folyamatként müködhet csak, elkapkodni nem szabad,

Férjem kb hasonlóan járt a lányával, aki akkor 14 volt. Kamaszodott is, be is sokallt anyukájával főleg hogy az ovis öccse éjjel-nappal rá volt bízva, szünetekben hetekre akár. Egyszer csak jött egy telefon, hogy apa gyere értem. Most.

Előtte a kislány se járt jó ideig láthatásokra, addig magyarázott neki az anyja, hogy azokra a hétvégékre pont mindig beteg lett / szülinapi meghívása volt / fellépett a mazsorett csoportal. Ez ment hónapokig, míg apja bement a gyámügyre, aki eligazította anyukát, hogy ez nem így működik, hogy minden 2. hétvége előtt küld apukának egy sms-t, hogy most miért nem tudja elvinni a kislányt.

Szóval kb 14 volt, amikor írt apjának, hogy apa most gyere értem. Apja elhozta, volt nagy összeborulás, anya meg az élettársa ilyen-olyan. Apja harcolt érte, az elhelyezés megváltoztatásáért - végül heti váltott elhelyezés lett és közös felügyelet.

Majd lett neki anyukája lakhelyén barátja és jöttek megint a kavarások, hogy jaj hát anyánál olyan keveset lehetek... című szövegek. Olyan jó lenne inkább ott. Mikor nálunk volt - apja felesége vagyok amúgy, 4 éve vagyunk együtt - az utóbbi időben, már legalább fél éve, gyakorlatilag átnézett rajtam. Egy büdös szót hozzám nem szólt, pedig soha a hangomat fel nem emeltem rá, mindig megvédtem apja elől, amikor az nem akarta valahova elengedni vagy pl cigit talált a zsebében. Ugyanúgy főztem-mostam a ruháit ahogy a többiekét, elvittem étterembe, moziba, ahogy a saját fiamat. És elkezdte ellenem ezt a csend-taktikát, hogy átnéz rajtam és gyakorlatilag egész héten napi kettő szót szólt hozzám: reggel mikor elindult suliba, mondta, hogy szia és este mikor hazaértem, mondta, hogy szia. Azt gondolom, nem ezt érdemeltem tőle, bár értem, mi volt a cél: hátha besokallok és az apja kidobja és mehet vissza az anyjához meg az új barátjához. Gondolta ő.

Most 2 hete mikor nálunk volt, apja elengedte őt a városunkba péntek délután, hogy barátokkal találkozzon. Kiderült, hogy nem ott volt, hanem a barátjánál és nem akart hazajönni, apa inkább maradnék anyánál, hozzád most jó ideig nem is mennék, mert anyánál komfortosabb... igen, mert hétközben is ott aludhat a barátja. 15 évesek amúgy. Apja úgy ment érte, a buszmegállóban szedte össze a kislányt, mert esze ágában nem volt hazajönni.

Szóval a lényeg: kamaszok és változnak, sokszor elviszi őket az indulat. Itt a mi esetünkben ráadásul anyuka a mai napig tudja őt manipulálni. Még nagyon befolyásolható.

Az, hogy a te fiad/lányod ez számomra nem derül ki, nyilván manipulálva volt, ok. Mindemellett a dögölj meg... hát tudod... én nem biztos, hogy befogadnám ezek után. Amúgy mi most az indok, azt lehet tudni?

6-os vagyok.

Persze, hogy 16 évesen rájön, ha átverték. Ez teljesen ok, lassan felnőtt.

Ettől függetlenül, biztosan van valami egyéb oka is, hogy 16 év után otthagyná az anyját és gyakorlatilag inkább idegenekhez költözne. A bosszúnál többnek kell ott lennie egy ekkora lépéshez.

Mindemellett én is óvatos lennék vele, odaköltöztetni egyelőre biztosan nem.

Feleséged mit gondol erről az egészről...?

Ha nem kamu.....

Hát először is, azok után, hogy évekig semmi kapcsolat nem volt köztetek, az azonnali odaköltözés erős túlzás.

Először is legyen kapcsolat. Találkozzatok, beszélgessetek sokat. Ismerjétek meg egymást, mert most kb. ismeretlenek vagytok egymásnak. Aztán majd legyen bemutatva a te feleségednek és a féltestvérének. És itt bizony az is számít, hogy ők hogyan fogadják. Nem lehet őrájuk sem egy 16 éves, számukra idegen gyereket rájuk kényszeríteni.

De ha minden klappol, akkor ezek után szó lehet egy közös nyaralásról, szünetben próbaképpen odaköltözhet, aztán ha az is jól sül el, akkor belemennék a költözésbe.

De nekem azért van olyan gyanúm, hogy ha ennyire hirtelen hozzád akar költözni, akkor csak egyszerűen az anyja (szerinte) túl szigorú vele és úgy gondolja, hogy nálad majd nem kell tanulni, lehet éjfélig kimaradni, bulizni stb. Szóval, hogy nem a nagy szeretet, hanem a piti saját érdekei miatt jönne. Vagy, mert te jobb módú vagy és megveszed neki a drága okostelefont meg efféle sz..ságokat.