Egyre nehezebben tudom elviselni anya párját, van itt sorstárs?

A szüleim elváltak 10éve, 9 éve pedig megismerkedett a jelenlegi párjával. Több, mint 20 év a korkülönbség, a férfi egyre papásabb, már anyán is látom, hogy nyűg neki...

Ez az ember a legokoskodóbb, legmindenbe belekötőbb ember a világon... Tipikus nagyapás rigolyás vénember. Egyszerűen irritál minden mozdulata, már közösen vacsorázni sincs kedvem, inkább nem eszek csak ne lássam.

Szerencsére nem élnek együtt, de akkor is tovább nehezíti a dolgot, hogy nyugdíjas lett, azóta minden egyes hétvégén péntek délutántól hétfő reggelig itt van nálunk... Amikor az ő háza ott áll üresen.

Amúgy próbálom nem kimutatni ezt az ellenszenvet anya előtt, de egyre nehezebb.

Most is direkt egy hete fújtam anyának, hogy a barátomnak születésnapja lesz, sütök tortát stb. Szóval vehette volna az adást, hogy jó lenne, ha nem hozná a nyakunkra a kedves kapcsolatát, de csak azért is jön lábatlankodni.

Ez is azért idegesítő, mert mi nem tudunk máshova menni, hogy együtt legyünk, de ők megtehetnék, hogy na jó magunkra hagynak, elmennek a másik házba.

Egyszerűen nem tudom mi lehetne a megoldás, közöljem 9 év után anyával, ha ennyire nem látja, hogy kissé sok már a párjából?