Milyen élete van annak akinek munkanélküli az egyik vagy mindkettő szülője?

Nehéz.

Gondolom hogy nehéz. De pl gy m s megyében annak nincs munkája aki nem akar dolgozni. Vagy egyszerűen beilleszkedni képtelen már megjelenésben is.

4-es, vagy 45-50 feletti nőként lett munkanélküli, azokat senki nem akarja alkalmazni.

Gyerekként tuti nehéz ha meg felnőtt, akkor saját magának is adott a elhetősége pénzt keresni.

Utolsó, gondolom anyuka htb volt, apu vödörrel öntötte haza a pénzt, enélkül azért kicsit kevésbé lett volna nyugis anyukád meg gyerekkorod.

Nekem csak az Apukám dolgozik és átlag fizetésű, Anyukám nem dolgozik, mert beteg és le van százalékolva. Megvolt mindig mindenünk nekem is és a nővéremnek is, amire szükségünk volt. Nyilván nem a legdrágább márkás cuccok meg legújabb kütyük, de talán nem is baj. Azt nem mondom, hogy sosem volt gyerekként, vagy akár iskolásként olyan, hogy nem éreztem úgy, hogy jó lenne, ha több pénzünk lenne, vagy nem irigyeltem azt, akinek telt minden évben külföldi nyaralásra főleg amikor szóvá tette néhány sznob osztálytársam, hogy milyen gáz, hogy sosem voltam külföldön, mert nyilván akkor hazudnék. Az egyetem ment nehézkesebben. Több ösztöndíjat kellett pályáznom és nagyon hajtottam a tanulással, hogy meg is kapjak mindet meg Apukám is vállalt plusz munkát még mellette. (Diákmunkára nem tudtam menni, mert minden nap reggel 8-tól majdnem este 6-ig óráim voltak, ami meg úgy hirdette meg, hogy rugalmas és alkalmazkodik az órarendhez kb közölte, hogy nekik az nem tetszik, hogy csak hétvégén tudok menni, így nem vettek fel dolgozni, így jött akkor, hogy szeretnék ösztöndíjakat, hogy tudjam a kollégiumi díjamat fedezni és ne az Apukámnak kelljen.) Sosem volt feszültség emiatt a szüleim között, sőt, ha valaki piszkálta az Anyukámat, hogy miért nem dolgozik, akkor megvédte mindig. Jelenleg már biztos megélhetésem van, de sokkal jobban be tudom osztani a pénzemet és nem élem fel rögtön úgy, mint azok, akik annak idején beszólogattak, hogy miért nem voltam soha külföldön.