Hogy reagálnál, ha a gyereked olyan párt választana, aki nem hozzá illik?

Rosszul vagy tőle?

Írhatnál bővebben a helyzetről.

Én hogyan reagálnék? Azt tudom anyam túl tolerans volt az osszes parvalasztasommal szemben. Ha kinyitotta volna a szajat, hogy gondolkodjak el es pontosan mirol is. Akkor lehet megmenekultem.volna sok elbaltázott döntéstől, kilátástalan helyzetből. De ő elfogadó.

Volt részem olyanban, amikor sose mondta ki szemtől-szemben az anyósjelölt, hogy velem mi a.baja, de a gyerekének se, hogy miért vagyok nem hozzáillő, de ahogy tudta éreztette, igyekezett minket szétszedni. Sikerült is végül. (Igaz a gyereke utana ugya olyat valasztott ujra mint en es elköltöztek tobb ezer kilometerre, ne kelljen anyukának rosszalnia a parvalasztasat.)

Valahol az arany középút is létezhet.

Nem tudom hany eves, honapos kapcsolatrol van szo, hogy valaha szova tetted-e a lanyodnak, hogy a pasija szerinted nem illik hozza es pontosan miert is. Mert ha friss a kapcsolat, akkor egyszer ulj le vele es nyiptan mondd el neki te mit gondolsz es tedd hozza, ennyi es ezt soha tobbet nem hozod szoba soha tobbet nem erezteted csak muszaj volt kimondanod viszont tiszteled az o valasztasat es kivanod pegyenek boldogok.

Ha viszont alaposan kiismerted a pasijat es emiatt egyre fokozodik az ellenszenved iranta es most kezdtel beijedni, hogy mi van ha ez ennyira komoly lesz, akkor ovatosabban kell megkozelitened a kozlendodet. Szebben becsomagolni, inkabb kerdezoskodni, peldalozni.hogy es mi lenne ha...akkor o helytallna e stb. ehhez is a lanyoddal kettesben es sempeges helyen kellene lennetek.

En ovatosan biztos elmondanam az enyemnek, ha tenyleg gaz a pasi. Ha kinezetre (pl. budos, igenytelen, piszkos) de ha egyebben pl. bekepzelt vagy epp olyan mint egy 3 eves ovis azt is.

de leginkabb a reakciom az lenne istenem hogy mit ronthattam el a nevelesben es peldamutatasban higy egy ilyen kapcsolatban van?

"Azt tudom anyam túl tolerans volt az osszes parvalasztasommal szemben. Ha kinyitotta volna a szajat, hogy gondolkodjak el es pontosan mirol is. Akkor lehet megmenekultem.volna sok elbaltázott döntéstől, kilátástalan helyzetből. De ő elfogadó."

Nálunk ugyanez volt, csak az anyám nem elfogadó volt, hanem szimplán szart az egészbe. Ha csak egyetlen egyszer leült volna velem beszélgetni, biztosan nem mentem volna feleségül kétgyerekes özvegy pasihoz (akinek a gyerekei az első pillanattól ellenségesek voltak velem, de hát mi "úúúúgy szeretjük egymást" szindróma.

Én egyszer azért elbeszélgetnék a lányommal, ne mondhassa, hogy szartam bele, mit csinál. Aztán ha mégis a pasi mellett dönt, lelke rajta.

Anyám 28 és apám 50 éves volt amikor születtem. Most vagyok 24 éves és azóta is boldog párt alkotnak. Apai nagyszüleim már nem élnek, de anyai nagyszüleimmel nem sokat találkoztam, mert a nagyapám hozzád hasonlóan vélekedet az ő kapcsolatukról.

Nem azt mondom, hogy minden nagy korkülönbségű kapcsolat sikeres, de az esélyt mindenkinek meg kell adni. Hagyd, hogy éljen a lányod és ha kell akkor elkövesse a maga baklövéseit!

3 évig jártam egy korombeli lánnyal,25 évesek voltunk mikor szakított velem.

Utánam "összejött"(szeretői kapcsolatban van)már évek óta egy ötvenes éveiben járó férfival.

Nekem rossz érzés,ha belegondolok,hogy én ezzel a nővel évekig jártam

Az anyja irogat nekem néha a mai napig Viberen,hogy próbáljam meg visszaszerezni a lányát

( de hát engem már régóta nem érdekel).

Az utolsó infó nekem az,hogy a volt exem már nem is nagyon megy haza az anyjához,mert csak veszekednek az új "párja" miatt.

Szóval eltudom képzelni,hogy ez milyen rossz lehet.

Megértem a kételyeidet, de ha a lányod azért van vele együtt mert valamilyen okból kifolyólag amit te nem értesz, szereti őt, akkor legyenek együtt . Láttam már ekkora korkülönbséggel működő, boldog kapcsolatot is.

Az hogy a férfi mikor akar gyereket, stb. az az ő dolguk. Hogyha a lányod ilyen jövőt akar az az ő dolga.