Mit tehetnék a túlféltő szülőkkel szemben?
Sziasztok!
Már 17 éves vagyok, de a szüleim még mindig olyan korlátokat állítanak elém sok dologban, mint 6-7 évvel ezelőtt lennénk.
Természetesen megértem, hogy vannak korlátok. Örülök, hogy nem vagyok olyanok, mint a legtöbb korombeli, nem iszom le magamat minden hétvégén (sőt sosem ittam még), vagy nem járok el a helyi bulikba.
A barátaimmal sem megyek el sehova. (Gondoljatok is vásárlás, kávézás…) Az ő hozzáállásuk, hogy hétköznapokon iskola után ,,haza tanulni”.
Néhány hét múlva beterveztek egy programot a barátnőim. 4 lány és 2 fiú (jól összeszokott társaság) menne el egy pénteki délutánon a közeli városba. Muszáj elmennem. A többiek is szeretnék, illetve rám is rám férne egy kis kikapcs. Természetesen erről a szüleim erről hallani sem szeretnének.
Szerintük nagyon fiatal vagyok ahhoz, hogy ,,egyedül” utazzak, vagy legyek egy másik városban.
Néha már komolyan frászt kapok attól, hogy semmit sem akarnak megengedni. Pedig szerintem nem azt kérem tőlük, hogy Pestes tölthessem az éjszakát a legnagyobb bulikban… csak egy egy napos kis kikapcsolódást, kilencre itthon is lennék.
Mindig is sok mindent elmondtam feléjük, viszont lassacskán már-már ez megcsappan, mivel úgy érzem, hogy nem bíznak bennem, így már én sem tudok.
válasza:Az én anyám is ilyen volt, ha rajta múlt volna, otthon élek 30 éves szűzként, barátok és fiatal kor nélkül (ahogy a húgom most).
Elárulom, hogy nem nagyon lehet őket semmivel megváltoztatni. Egyszerűen ez a mániájuk, konzervatívak. Az egyetlen megoldás, ha jól összeveszel velük, elmondod, hogy utálod őket, mert ilyenek és amint tudsz, elköltozöl, aztán feléjük sem nézel, ezen esetleg beijednek, de ez sem biztos.
Kéréssel, szép szavakkal semmire nem mész. Én érettségi után le is léptem inkább.
válasza:Melyikük az engedékenyebb? Melyikükkel tudsz lazábban, kötetlenebbül beszélni?
A helyedben vele próbálnék meg leülni és hosszabban elbeszélgetni.
Elmondanám hogy most hallgasson meg, ne szóljon közbe amíg be nem fejezem.
Felhívnám a figyelmét hogy jó gyerek vagyok, rendesen tanulok. Megteszek mindent amit elvárnak. (Akár példákkal alátámasztva.) Ez egy közösségi program ahol nem leszek egyedül, nem utazok egyedül mert a többiek is ott lesznek. Este időben otthon leszek és fontos nekem hogy a társaimmal tölthessek egy kis időt iskolán kívül is. És kérnéd a segítségét hogy ezt átbeszéljék újból a másik szülővel.
Ha nagyon fafejűek akkor nem biztos hogy működik. De egy esélyt megér.
válasza: válasza:"Muszáj elmennem. "
Miért muszáj?
válasza:#1 Nem mondhatnám, hogy utálom őket. Ugyanis nagyon nem igaz. Lehet, hogy túlféltenek, de mindent megadnak nekem, amit enged az anyagi keretük.
#2 Ez a válasz nagyon szimpatikus. Anyukámmal könnyebben értek hangot, apu sajnos nagyon szűk látókörű. Megpróbálok vele nyugiban beszélni amikor ketten leszünk! Köszönöm!!
#3 Márpedig látom. Csak be kell mennem egy iskolai napra, ahol a hét eleje a legutóbbi hétvégéről szól, (így itták le magukat, úgy hánytak, ezt csinálták amire nem emlékeznek…..) Nem különlegesnek érzem magam. Normálisnak. (Ezzel senkit nem áll jogomban megsérteni, akik normális keretek között tudnak jól szórakozni)
#4 Neked sosem volt még semmi olyan, amit annyira szerettél volna? :)
#5 Nem szeretnék 18 évesen, akkor utolsó éves gimnazistaként függetlenedni, miközben egy havi megélhetés 100.000 Forinttól indul…
válasza:Nyugi, az én szüleim még 21 éves koromban is ilyenek voltak.
Náluk az "amíg nálam laksz, az van, amit én mondok"-elv élt, ergo, amikor a munkából késtem 1,5 órát (szóltam nekik) konkrétan nem engedtek be a lakásba, mert "nem a megadott időben érkeztem".
Én elhúztam amint tudtam, mert nem tűrtem tovább, a testvérem ellenben még otthon él, ő gyakorlatilag 28 évesen is azt csinálja, amit a szülők mondanak.
Szóval nem minden szülő látja be, hogy a gyereke felnőtt, hanem amíg egy fedél alatt laknak, addig a gyerknek, mindegy mennyi idős kss a neve.
válasza:"Neked sosem volt még semmi olyan, amit annyira szerettél volna? :)"
De. De a nagyon szeretnék és a muszáj nem ugyanaz.
válasza:Ó, igen, megváltoztatni nem tudod őket, szóval vagy eltűröd, vagy kivágod a balhét (te leszel a szr hisztis hüpi), aztán folytatódik minden ugxanúgy.
Miután elköltöztél, majd élheted a saját életedet, addig meg alkalmazkodsz, mert ők ilyenek.
#7 voltam.
válasza:Amit szeretnél - feltéve, hogy amúgy rendesen tanulsz és végzed a házimunka rád eső részét - teljesen életszerű és észszerű.
Kövesd #2 javaslatát!
Ha mégsem engedik, akkor sajnos bele kell állnod a konfliktusba, és elmenni akkor is, ha nem engedik, akkor is, ha emiatt megvonják a TV-t vagy a mittoménmit. Mutatnod kell, hogy nem csak neked vannak határaid, hanem nekik is. Ennek több oka van:
1. Függetlenedni fokozatosan érdemes, mert a hirtelen a gyerekre törő nagy szabadság (kollégium vagy bérlakás másik városban egyetem alatt stb) sokszor az ismeretlen miatt hülyeségek elkövetését vonja maga után, de akkor már segítség nélkül.
2. Ha megmarad az, hogy engedelmeskedsz ilyen észszerűtlen viselkedésnek, akkor ez a minta a kollégáddal vagy a feletteseddel szemben való észszerű fellépést is meggátolja. Emiatt vagy gyomorfekélyed lesz vagy csak benne maradsz a sz@rban sokáig, és nem váltasz.
3. Ha elköltözve magadba mélyedsz, és eltávolodsz a szüleidtől, akkor az nem jó, hogy a mostani nevelési f@szságuk miatt nem lesz (/jó) a kapcsolat. Aztán leshetnek, miért. Ez a hozzáállás mérgező és a boldogulásodat akadályozza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!